2010. október 11.

Vagy az első, vagy a százegyedik lépés hiányzik

BÁCSKERTESI GONDOK

Bácskertesen, avagy Kupuszinán régtől fogva tudják, hogy a sült galambról fölösleges ábrándozni, senki se menekül a dolog elől, a közösségi összetartás révén pedig az előrehaladás, a jobbítás, az élhetőbb falusi élet kialakításának szándéka kivetül a település egészére. Persze ma már az egyéni megélhetést biztosító mezőgazdasági munka mellett egyéb anyagi forrásokra is szükség van, amennyiben új munkahelyeket kívánnak teremteni a faluban, kellemesebb és egészségesebb létkörülményeket szándékoznak kialakítani, intézményeket, civil szervezeteket működtetni, vagyis valamiféle kaptár-jellegű faluképet kialakítani, amely zsong a munkától, elengedi a kirepülni vágyókat, de mindvégig számol velük és helyet készít nekik, mire visszatérnek. A falu önkormányzata minden helybeli beruházás kivitelezésére pályázik, meg kell hagyni, eredményesen, ennél fogva évek óta folyamatosan több nagyszabású munka is folyik egyszerre Kupuszinán.

Szakavatottak a pályázatírók, ez kétségtelen. Felmérik, tudják, mire van szüksége a falunak, tudják, hová fordulhatnak, ahol megértik igényüket, és elsajátították a pályázatírás nem kis tudományát. Emellett viszont tudnak valami mást is, valami olyat, amit más településeken is mintaként kellene alkalmazni. Igyekeznek egy lépéssel megelőzni a pályázat-kiírókat. Mégpedig úgy, hogy amikor megfogalmaznak és körülírnak egy-egy hasznosítható beruházási ötletet, akkor nem várnak megjelenő pályázatra, amelyen majd a főterv elkészítésére igényelnek eszközöket, hanem saját bevételükből – mármint a helyi közösségéből – elkészítik az induláshoz szükséges tervdokumentációt, és már annak birtokában jelennek meg a pályázaton, ha nem is megelőzve másokat, viszont a megvalósítás idejét alaposan lerövidítik ezáltal a módszer által. Mindig áll a fiókban 2–3 főterv, vagy több megírt pályázat. Persze ezek a szakmai tervek sem pottyannak az égből, elkészítésüket a pótadóból fizeti a falu.

PÓTADÓ NÉLKÜL MEGTORPAN A FALU

Derült égből jövő villámcsapásként érte a helyi közösség tanácsát, hogy sikertelenül zárult a helyi járulék meghosszabbítására kiírt referendum, a polgárok nem szavazták meg a pótadót. Külső szemlélők arra gyanakodtak, hogy talán a lakosság nem volt kellően tájékozott, vagy esetleg dacból maradt távol az urnáktól. Valójában más történt, tájékozatlanság volt ugyan a dologban, de nem a polgároké, hanem a szavazás szervezőié. Ami ugyancsak tanulságos történet lehet más települések számára.
Történt ugyanis, hogy a kis lélekszámú falu vezetésének nem áll rendelkezésére jogászok kara, viszont ismerik a vonatkozó törvényt, aminek rendelkezései alapján kiírták és lebonyolították a népszavazást. Az augusztusban lejárt pótadó meghosszabbításáról vezetett referendum előtt a községi választási bizottság eligazítást tartott az urnaőröknek és az aktivistáknak, és ott egybehangzóan úgy értelmezték, hogy a vonatkozó törvény vonatkozó cikkelye értelmében a voksolók 51 százalékos igen szavazata szükséges a pozitív döntéshez. Csakhogy ennek a törvényszakasznak az utolsó mondatában az áll, hogy „amennyiben ezt másik törvény más módon nem szabályozza” – panaszolja Péter István, a helyi közösség tanácsának elnöke.
– Útközben derült ki, hogy a helyi önkormányzatok pénzeléséről szóló törvény másként rendelkezik, mégpedig úgy, hogy a választópolgárok felének kell igennel szavaznia. Innentől kezdve halálra volt ítélve a kampányunk és a stratégiánk. Az volt a célunk, hogy a választópolgároknak több mint a fele szavazzon, hiszen tudvalevő, hogy a falvakban az ott bejegyzett választópolgároknak csupán 70–75 százaléka él ténylegesen a faluban. Ha a száz százalékot vesszük alapul, a tényleges részvétel olyan 60 százalék, amit el is tudtunk érni, és ezek közel nyolcvan százaléka rászavazott a pótadóra. A mai gazdasági körülmények közepette ez eleve sikernek számít, de a szavazás végén kiderült, hogy ez nem így van. Amikor megérkezett a választási bizottság elnöke, már nyitottuk a pálinkásüveget, hogy megünnepeljük a referendum sikerét, ám ekkor kiderült, hogy még vagy száz szavazat hiányzott a pozitív eredményhez. Magyarán pofára estünk. Annyit tehetünk, hogy november végén, december elején újra szavazásra bocsátjuk a pótadót, tehát egy új esélyt kapnak a kupuszinaiak, addig pedig próbáljuk a tartalékokat használni. Apatin községben helyi járulék nélkül nehéz működtetni egy helyi közösséget, ugyanis minden más helyen megszavazták a pótadót. A községi költségvetésben bevételi forrásként számolnak a pótadóra. Más helyektől eltérően Apatinban például a helyi közösségeknek maguknak kell fizetniük a saját közvilágításukat, a kommunális karbantartást, az útkarbantartást ugyancsak. Irreális elvárni, hogy Apatin község majd Kupuszina miatt átírja a költségvetését. Bízom benne, hogy ezt megértik a falubeliek, és nagyon remélem, hogy a megismételt szavazáson a pótadó folytatását támogatják – véli a faluvezető.
Elmondása szerint a helyi közösség tanácsa bizonyította, hogy egy dinárból nem kettőt, hanem tízet képes előteremteni, és kell az az egy dinár, mert anélkül nincs a tíz dinár. És ezekkel a beruházásokkal az a baj, hogy vagy az induláshoz szükséges első, vagy a befejezéshez elengedhetetlen századik, vagy százegyedik lépéshez hiányzik a pénz.
– Eddigi sikertörténetünk kulcsa az volt – avat be Péter István –, hogy minden esetben kész főtervvel és érvényes szakhatósági engedélyekkel rendelkeztünk, amikor bármilyen pályázatra jelentkeztünk, ennek köszönhető, hogy például idén 127 millió dinárt hagyott jóvá a falunak a Nagyberuházási Alap, ezenfelül több 1-2 milliós pályázatot is nyertünk, ami a falu számára nem kevés.

LEGÉGETŐBB A SZENNYVÍZELVEZETÉS

Kupuszinán vízgyár építésével sikerült megoldani az égető ivóvízgondot, a nagyobb elvezető árkokat karban tartják, egyetlen szakaszt kivéve minden út aszfaltos, a földgázvezetéket jelenleg fektetik le, az ipari park épül, pénzügyi háttere biztosított, hamarosan készülhet a sportcsarnok is. Legnagyobb hangsúlyt most a szennyvízelvezetésre kíván fordítani a vezetőség. Apatin önkormányzata úgy tervezte, hogy a község minden településéről egyetlen tisztítóba vezeti a szennyvizet, Kupuszinán a húsz évvel korábbi rendezési tervet előbbre tartják, mert annak alapján helyben lenne megoldható a szennyvíztisztítás. A megtisztított, fölösleges víz elvezetése tulajdonjogi és természetvédelmi szempontokból is egyszerűen kivitelezhető, ráadásul energiagazdaságos is. A szennyvíz elvezetése Apatinba megközelítőleg ugyanannyiba kerülne, mintha helyben építenének szennyvíztisztítót. A községi vezetés ellenvetése az, hogy a szennyvíztisztítóban 24 órás állandó ügyeletet kell tartani, a központosítás után ezt a munkát kevesebben látnák el, mintha minden faluban külön munkaerőt alkalmaznak a feladatra. Ezt az érvet éppen a kupuszinai vízgyár cáfolja, amelynek műszaki berendezése bármilyen probléma felmerülésekor sms-t küld a karbantartónak, és ettől már fejlettebb technológiák is léteznek.
– Szeretnénk, ha minél önellátóbb lenne a falu, hiszen községi szempontból a falu mindig utolsó helyen áll, lassan mozdul ránk a központ. Gyakran előfordul, hogy az egyik negyedben hetekig éjjel-nappal be van kapcsolva a közvilágítás, a másikban meg egyáltalán nem égnek a világítótestek, s a titkárságunk hiába jelenti ezt naponta, a válasz annyi, hogy majd ha lesz szabad ember, kiszállnak a javítók, de mintha a világ végén lenne a falu. Attól félünk, hogy ez így lenne a szennyvízelvezetéssel is, ami viszont keményebb történet – hallottuk Péter Istvántól.
Annak viszont nincs valós esélye, hogy nyomban megépítse a falu a tisztítót és az elvezető csatornákat is, és valószínű, hogy el kell fogadnia a kollektív tisztító tervét. Erről decemberig vélhetően dönteni kell.

CSAK A KÖZPONTBAN NINCSEN ASZFALTOS ÚT

Más településekkel ellentétben Kupuszinán éppen a faluközpontban nem aszfaltozták le az utat, miközben minden más útvonal ilyen burkolatot kapott. A központban még macskaköves az úttest, ami ráadásul keskeny és bogárhátú, télen kicsúsznak róla a buszok, több kerékpáros baleset történt. Ez a szakasz azonban nem a helyi közösség, hanem az Útigazgatóság hatáskörébe tartozik. De mi más lenne, mint hogy a helyi közösségnek erre is van egy elkészített főterve, már öt esztendeje áll a fiókban, az Útigazgatóság nem pályázott erre a célra. Vélhetőleg ezt is a falunak kell megtennie helyette.
Emellett Monostorszeg és Kupuszina vezetőségének régi álma, hogy a két települést összekötő töltést kiaszfaltozzák, ami mindkét falut kivenné abból a zsákutcából, ahol jelenleg vannak. Ennek a szakasznak a közlekedésre alkalmassá tétele Apatin irányából 17 kilométerrel rövidítené a béregi határátkelőhöz vezető utat. Zombor község erre a munkára a Nemzeti Beruházási Alapból nyert 85 millió dinárt, amihez ugyanennyi saját eszközt kell hozzátennie a városnak, vélhetően hitelből, Apatinnak csupán két kilométert kell kiaszfaltoznia. Ez a téma most kissé elült.

LESZ IPARI PARK

Az ipari park infrastrukturális kialakítása szinte záró szakaszába jutott, vezetik a telkekre az ipari és vele párhuzamosan az ivóvizet, kábelezik a tehermérleget, a trafóállomás elkészült, ami jelenleg négy telek kiadására ad lehetőséget. A folytatásra a Nagyberuházási Alapból közel hetvenmillió dinárt nyert a falu. Innentől fogva tartalommal kell megtölteni ezeket a „placcokat”. A szerb és a magyar ipari kamara fölkarolta a kupuszinai ipari parkot, a reklámhadjárat elindult, de amíg a műszaki átvétel nem történik meg, semmi konkrét lépés nem várható. Viszont Szerbiában Kupuszina az egyetlen helyi közösség, amely egy ilyen nagy beruházást megálmodott és meg is csinált. Fel is figyelt rá például egy izraeli cég, a képviselője felkereste a falut két évvel ezelőtt, és hárommillió eurós befektetést kínált, amennyiben a szerb kormány ugyanennyit beletesz a beruházásba, aminek fejében kétezer új munkahelyet ígért.
– Ehhez egy kis falu túl pici – szögezte le a faluelnök –, a beruházó el is vitte a pénzét másik térségbe. Realitásunk, hogy az egyenként fél hektáros területeken kis és középvállalkozások működjenek 10–15 foglalkoztatottal. Ha ez nem hozza meg a várt gyümölcsöt, akkor nincs, ami megmentse a falut az elvándorlástól. A faluturizmus – amibe úgyszintén beruházunk – csak kiegészítő tevékenység lehet a mezőgazdaság mellett, arra nem lehet egzisztenciát építeni.
Kupuszinán korábban nem volt népszerű a külföldi munkavállalás, mostanság azonban tíz fiatal párból öt idegenben igyekszik egzisztenciát teremteni. Egyre többen kerülnek ki az egyetemekről, és a falu képtelen megfelelő munkalehetőséget biztosítani számukra, ezért akár kalandvágyból, akár eltökéltségből a távozást választják. Ennek a megállításához van szükség az újabb okos ötletekre és beruházásokra.

Fekete J. József (Magyar Szó)

 

 A faluturizmusba is beruháznak, de csak mint kiegészítő tevékenységbe Záró szakaszába lépett az ipari park építése




Utolsó hozzászólások

· Tumbász Leonárd íjász sikere
Lonárd GRATULÁLUNK BALLAGÁSOD alkalmábol! Sok sikert és ...
· Tumbász Leonárd íjász sikere
Lonárd GRATULÁLUNK BALLAGÁSOD alkalmábol! Sok sikert és ...
·  Kupuszinaiak a Palóc világtalálkozón
...fergeteges hangulat az V.Palóc Világtalálkozón...https://www.youtube.com/watch?v=yJTuDFd4Dtc ...
·  Kupuszinaiak a Palóc világtalálkozón
Az V. Palóc Világtalálkozón találkozunk! <3 <3 ...
· Kupuszinaiak a kecskeméti Csiperó fesztiválon
Láttuk őket a Polgárok Házában, Budapesten. Nagyon ...
· A Rákóczi Szövetség ajándéka
kis aranyosak ...
· A virágtermesztésben is fejlődni kell
nagyon szepek ...
· Kupuszinaiak a kecskeméti Csiperó fesztiválon
Gyönyörű viselet, még gyönyörűbb fiatalság !!! <3 ...
·  Kupuszinaiak a Palóc világtalálkozón
Nagy öröm és megtiszteltetés volt mindnyájunk számára ...

Vajdaság MA | Délvidéki hírportál


Vajdaság MA | Délvidéki hírportál