Maros Natália és Norbert sikerei a dzsúdóban
A kupuszinai Maros Natália és Norbert a zombori “Bačka Sombor” Judo i Sambo klubban edzenek heti öt alkalommal. A testvérpár edzője Vlatko Belovuković.Norbert Zomborban szakács szakon tanul, 3. osztályos, végzős. Ő már tíz éve űzi a dzsúdót és szambót egyaránt, mostmár junior kategóriában. Eddigi pályafutása során összesen 49 érmet szerzett, ebből 8 érmet országos versenyen, 5 aranyat, 1 ezüstöt és 2 bronzot.
Natália, a kupuszinai József Attila általános iskola 3. osztályos tanulója. Ő három éve edz aktívan, jelenleg poletarka kategóriában. Nemrégiben Temerinben volt nemzetközi dzsúdó verseny, ahol összesen 49 klub sportolói versenyeztek. Ezen a versenyen Natália serleget nyert, méghozzá az 1. helyezetnek járót. Natália elmondta, hogy szereti ezt a sportot, örömmel jár az edzésekre, és mindketten szorgalmasan készülnek a következő versenyekre.
A cselgáncs vagy dzsúdó a 19. század végén kialakult japán küzdősport. Jellemzői a test-test elleni harc, az ellenfél földre dobása, gáncsolása, földön való leszorítása, karjának feszítése, illetve az ellenfél fojtó fogással való ártalmatlanná tétele. 1882-ben egy akkor 22 éves fiatalember, Kanó Dzsigoró (1860-1938), többdanos dzsúdzsucu mester, az addigi harcművészeti ismeretei alapján megalkotta a ma dzsúdóként ismert küzdősportot.
A dzsú szócska – Kanó megfogalmazása szerint – annyit jelent, mint "természetesnek lenni", "ésszerűen", tehát természet igazságainak, törvényszerűségeinek megfelelően viselkedni, ezekkel összhangban cselekedni. A dó viszont egy "tökéletesített módszert", "szellemi utat" jelent; szemben a dzsicuval, amely csupán "fizikai művészet". Tehát a dzsúdó magyarul annyit jelent, hogy "lágy út".
A dzsúdó ma már olimpiai sportág, ami hallatlanul emelkedő népszerűségét mutatja. Ahhoz azonban, hogy népszerűvé válhasson, sok japán mesternek kellett külföldön bebizonyítani azt, hogy a fizikailag kisebb ember is legyőzheti a nagyobbat.
A szambó orosz eredetű katonai birkózás, mely az úgynevezett "submission" ("alávetéses", leszorításos vagy feladásra kényszerítő) birkózások közé tartozik. Eredetileg támadó-önvédelmi célú pusztakezes harci technika, a cselgáncs és a szabadfogású birkózás ötvözete. Ma már sportszerűen is művelik, amatőr szabályzattal.