2010. szeptember 4.

A világ, ahol érdemes élni


Silling István hatvanéves --

– Elsőéves egyetemi hallgató koromban nagyszerű tanáraim, Penavin Olga és Matijevics Lajos elejtett biztató és buzdító szavai térítettek el az irodalom felől a nyelvtudomány irányába, és 1973-ban kezdtem gyűjteni a ragadványneveket szülőfalumban. Gyakorlatilag ekkor indultam el a pályán, amelynek középpontja azóta is Kupuszina, illetve a Nyugat-Bácska. A nyelvészek korábban is tudtak a sajátos nyelvi világgal rendelkező Kupuszináról, de nem foglalkoztak vele. Nekem csupán le kellett hajolnom, hogy türelmes, ma is tartó aprómunkával felszedegessem az őseim által örökül hagyott kincseket.
Magiszteri, majd doktori munkáját is a Kupuszinán beszélt, Nyugat-Bácskában rokonság nélküli nyelvjárás témakörében készítette. Tény, hogy a dialektusban megszólalókat gyakran megmosolyogják, sokszor nem is értik, és úgy vélik, a tájszólásban beszélők nyelvhasználata egy romlott nyelvállapotot tükröz. Az Ön által szerkesztett, Vajdasági magyar nyelvjárási olvasókönyv Bevezetőjében Ön cáfolja ezt a feltételezést.
– Természetesen cáfolom, hiszen a nyelvjárás a vajdasági magyarok élő nyelve, az a kommunikációs eszközünk, ha nem olyan helyen szólalunk meg, ahol a köznyelv az elfogadott norma, hanem a családon belül, falubeliek, rokonok közt. A Tanítóképző Karon arra oktatjuk a leendő tanítókat, hogy majdani diákjaikat a köznyelvre tanítsák és közben a nyelvjárási megnyilvánulásokat javítsák. Ez a törvénnyel és tantervvel előírt feladatuk, az viszont már nem, hogy a nyelvjárási elemeket kiirtsák és elfeledtessék a gyerekekkel. Az említett nyelvjárási olvasókönyvben bemutatom a hallgatóknak, hogy miként beszélnek a Vajdaság mintegy kilencven településén, a Bácskában, a Bánságban és a Szerémségben, s teszem ezt azért, hogy felismerjék a helyi sajátosságokat és azokat a nyelvjárás elemeiként megőriztethessék diákjaikkal. Aki nyelvjárásban szólal meg, az egy ősibb nyelvet használ, mint amelyen most én válaszolok a kérdésére. Egy nyelvkincset őriz azáltal, hogy a nyelvjárást tudja. Aki ezt elfelejti, az elfelejt a mi magyar történelmünkből és kultúránkból egy részt. Az már csak adalék, hogy itt, a Dunatájon, a Nyugat-Bácskában olyan nagyon szép a magyar nyelv, hogy keresni kell ilyen szépet, amilyenen tudunk beszélni.
A 2010-es Herceg János Irodalmi Díjat odaítélő bizottság egyebek között a következőkkel indokolta döntését: „Silling István életművének eddig kibontakozott szakasza Herceg János szellemisége nyomán a vidék emberi, nyelvi, kulturális, szakrális, szellemi, tárgyi értékei felismerésének, értékelésének és népszerűsítésének jegyében tárgyalja Kupuszina sajátos világát, Nyugat-Bácska történelmi-kulturális hagyatékát, a vidéken élők mostani törekvéseit, igyekezetét és eredményeit, egyben látva a régió multietnikus és multikulturális jellegéből fakadó elkülönböződéseket és hasonulásokat, miközben regionális érdeklődése látókörének világpolgári horizontján teljesedik ki.” Miként került Ön Herceg János vonzáskörébe, és mennyiben vállalja a hercegi örökséget?
– Herceg János és Milan Konjović elválaszthatatlan barátok voltak, és amíg a Történelmi Levéltárban dolgoztam, mélyinterjút készíthettem az íróval a festőről, illetve a festővel az íróról, a barátságukról. Herceg János nagyon szerette a képzőművészetet, rengeteget tanultam tőle a festészetről. Mindketten rajongásig szerették Kupuszinát. Herceg Jánossal később családi barátságba is kerültünk. Születésének századik évfordulójára összegyűjtöttem a műveiről írott tanulmányaimat, és a centenáriumra megjelentettem Herceg Jánost olvasva című kötetben. Az iránta megnyilvánuló vonzódásom az Újvidéki Rádió hullámhosszán sugárzott Ereszalji észrevételek című sorozatában gyökerezik, akkoriban mindenki Herceg János sajátosan jellemző retorikával előadott felolvasását hallgatta a vasárnapi ebéd közben. Az egyetemen tudatosan Herceg János regényeit elemeztem. A kupuszinaiak viszont nem irodalmi teljesítménye, hanem emberi nagysága miatt tisztelték Herceget. Történt ugyanis, hogy 1944 őszén, a bezdániak golgotájának idején sok kupuszinai férfit is az isterbáci vesztőhelyre hajtottak– máig őrzi ezt a kupuszinai emlékezet –, és Herceg Jánosnak sikerült egy orosz katona közbenjárását megnyerni, aki megállította és visszafordította a menetet, így megmenekültek a kupuszinaiak. Ezért Herceg Jánost Kupuszinán ma is nagyon becsülik.
Az Ünnepek és hétköznapok című, a vajdaságiak hajdani és mai népéletéről szóló könyvének beszédes fejezetcíme, Az identitás meghatározója: Kupuszina visszautal a bevezetőben jelzett észrevételre, miszerint az Ön munkásságának folyamatos ösztönzője és állandó „múzsája” szülőfaluja. Mit jelent Ön számára Kupuszina?
– Mindent. Kupuszina és Nyugat-Bácska jelenti a mindent, mert a szülőfalum Kupuszina, a szülőföldem a Bácska, a Bácskában is Nyugat-Bácska, Zombor központtal, természetesen. Kupuszina az a hely, ahol élni kell. Ahol nem biztos, hogy mindig jó élni, de ahol érdemes élni. A világ közepe. Nem is a közepe, rosszul mondtam: ez a világ.

Fekete J. József (Magyar Szó)





Utolsó hozzászólások

· Tumbász Leonárd íjász sikere
Lonárd GRATULÁLUNK BALLAGÁSOD alkalmábol! Sok sikert és ...
· Tumbász Leonárd íjász sikere
Lonárd GRATULÁLUNK BALLAGÁSOD alkalmábol! Sok sikert és ...
·  Kupuszinaiak a Palóc világtalálkozón
...fergeteges hangulat az V.Palóc Világtalálkozón...https://www.youtube.com/watch?v=yJTuDFd4Dtc ...
·  Kupuszinaiak a Palóc világtalálkozón
Az V. Palóc Világtalálkozón találkozunk! <3 <3 ...
· Kupuszinaiak a kecskeméti Csiperó fesztiválon
Láttuk őket a Polgárok Házában, Budapesten. Nagyon ...
· A Rákóczi Szövetség ajándéka
kis aranyosak ...
· A virágtermesztésben is fejlődni kell
nagyon szepek ...
· Kupuszinaiak a kecskeméti Csiperó fesztiválon
Gyönyörű viselet, még gyönyörűbb fiatalság !!! <3 ...
·  Kupuszinaiak a Palóc világtalálkozón
Nagy öröm és megtiszteltetés volt mindnyájunk számára ...

A keresett oldal nem található! | Vajdaság MA


A keresett oldal nem található! | Vajdaság MA