2010. november 24.

Kupuszinai fűszerpaprika Új-Zélandon

Tumbász Attila családi gazdaságának vetésszerkezetében a fűszerpaprika mellett jelentős helyet foglalnak el a gyógynövények is…

Sok-sok évtizedes, de nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy évszázados hagyománya van a zöldségnövény-termesztésnek Kupuszinán, s a mezőgazdaságnak ez a munkaigényes ágazata emelte a falut, vele együtt gazdáit is követendő fejlettségi szintre. Nemcsak a közeli városok (Apatin, Zombor) piacait uralta a gazdag ízvilágú, kiváló minőségű kupuszinai zöldségnövény, hanem a ma már külföldnek számító Zágráb, Eszék, Szarajevó, Split stb. zöldpiacait is. A legidősebb termelők még emlékeznek arra az időszakra, amikor konzervgyár is működött a faluban, a szövetkezetnek meg annyi vöröshagymát, zöldséget, paprikát adtak át, hogy alig tudta szállítani. A piac leszűkülése mintha háttérbe szorította volna a kertészetet, egyfajta szerkezetváltás következett be, így a zöldségnövény-termesztéshez a gyümölcstermelés párosult. Szép számban vannak gazdaságok, ahol előtérbe került ugyan az alma vagy az őszibarack meg a szilva, de a kertészetet sem számolta fel a gazda.

– A talajviszonyok és határunk mikroklímája nagyban meghatározza tevékenységünket. A laza, tápanyagokban gazdag szántókon a kertészet a legeredményesebb, míg a Dunához közeli határrészben, az alacsonyabb fekvésű területeken egyre terjednek a gyümölcsösök. Bár sokan a gyümölcstermesztésben látják a távlatot, a vérbeli kupuszinai termelő sohasem fordít hátat a kertészetnek – mondja Tumbász Attila gazda, s ezt családja példájával is megerősíti. Ugyanis nemzedékek adják át egymásnak a termelés tudományát, lépésről lépésre haladva a fejlesztésben, a fejlődésben, ugyanakkor a piacszerzésben is. – Nem korlátozódunk csak a klasszikusnak nevezett zöldségnövények, vagyis a sárgarépa, a zöldség, a káposzta, a burgonya, vöröshagyma stb. termesztésére, hanem most már a fűszerpaprika termelése és feldolgozása is meghatározója gazdaságunknak. Ezt az ágazatot édesapám alapozta meg, nem volt nehéz ráépítkezni.

– Lassan befejező szakaszába érkezik a fűszerpaprika-termelés, hiszen folyamatosan üzemel a paprikamalom, az eredmények összegezésére is sor kerül…

– Erre csak akkor kerülhet sor, amikor már túladhatunk az őrleményen. Azt azonban elmondhatom, hogy akárcsak a szőlőtermelőkhöz, így a fűszerpaprika-termelőkhöz sem volt kegyes az időjárás. Az egész tenyészidőt végigkísérte az esős, hűvös idő, voltak is gondjaink a belvízzel, aztán elmaradt a termésérlelő napos ősz, s a szüret kezdete is alaposan megkésett. Mi termelők azonban megtanultuk már, hogy amit elront a természet, azt nagyon gyorsan jóvá is teszi, így a gondoktól függetlenül, vérvörös, jó minőségű bogyókat szüreteltünk, ebből csak kifogástalan őrlemény készülhet, s ez a minőség talán pótolja a terméskiesést.

– Évek óta tíz holdon termesztik a fűszerpaprikát, hagyományosan történik a szüret, a szárítás meg a feldolgozás is...

– Hét éve növeltük meg a vetésterületet, azt az elvet követve, hogy a családi gazdaság jövőjét a minél magasabb szintű feldolgozás jelenti. Nem szándékozom ipari szintű feldolgozással foglalkozni, mert ahhoz már más termelőket is be kellene vonnom, s nem biztos, hogy a követelményeimnek megfelelő nyersanyagot biztosítanának. Szüretkor csak a tökéletesen érett bogyók kerülhetnek a zsákokba, az ezután következő, egy hétig tartó utóérlelés nem rónán történik, hanem régi módszer szerint „szütyűs zsákokban”, az eresz alatt. A szárítást megelőzően átválogatjuk a paprikát, s a szó legszorosabb értelmében véve minden bogyót kézbe veszünk, és eltávolítjuk az esetleges selejtet, majd a „csumázás” következik, s így kerül a paprika a szárítótálcákra. Valamikor még hasították és fűzték a paprikát, úgy szárították a napon, de napjainkban az így előállított őrlemény megfizethetetlen lenne.

– Annak ellenére, hogy gondok kísérték a termelés folyamatát, kifogástalan az őrlemény színe és zamata is. Hogyan sikerül ezt elérni?

– A termelésben rendszerint a jó minőségű vetőmagot helyezzük az első helyre, de állítom, s a tapasztalat ezt meg is erősíti, hogy maga a gazda tehet legtöbbet a piacképes, jó minőségű termény előállítása érdekében. Tápanyagban gazdag, jól előkészített földbe kell kerülniük a megedzett palántáknak. Mivel szabadföldi termelésről van szó, az időjárás is befolyásolhatja az eredményes termelést, de azért van a gazda, hogy korrigálja az esetleges hibákat. Itt mindenekelőtt a növényvédelmi és a tápanyag-ellátási teendőkre gondolok. Két szakmérnök felügyelete alatt történik a termelés a palántaneveléstől kezdve a szüretig. Ők szavatolják a minden követelménynek megfelelő, jó minőségű nyersanyagot, illetve készterméket. Amikor már a szütyűkbe kerülnek a bogyók, nyert ügyünk van…

– Hogyan választja meg a termelésbe kerülő fajtákat?

– Nem könnyű egyesíteni egyetlen fajtában, hogy az színre megfelelő, gazdag és stabil, jellegzetes ízvilágú, ugyanakkor bőtermő is legyen. Ezeket a tulajdonságokat a horgosi HS-2 fajtában találtam meg. Persze figyelemmel kísérem a nemesítést, az új termesztési technológiákat, ebben nagyon sokat segít a világháló, s minden évben amolyan kísérleti parcellát is telepítek. Ebben az évben, új technológiával, egy holdon egy magyar faját is termelésbe vontam. A fekete fóliás talajtakarást alkalmaztam csöpögtető rendszerű öntözéssel. Ez a tápoldatozás szempontjából fontos, hogy a növényzet fejlődésével, illetve a terméssel arányosan kerüljön tápanyag a gyökérzónába. Elégedett vagyok az eredménnyel, de az ilyen termesztési technológia aszályos években mutatja meg igazi értékét.

– A gazdák sokszor szóvá teszik, hogy bármennyire is költséges, de könnyebb termelni, mint jó áron értékesíteni a terményt, bár az idén nincs ilyen panasz…

– Én úgy fogalmaznék, hogy könnyebb piacot szerezni, mint éveken keresztül megtartani azt. Nem panaszkodhatok sem a keresletre, sem az értékesítésre. Főleg csárdákba, kis boltokba kerül az őrlemény. Kihívást jelent a külföldi piacra szállítás, Új-Zélandra el is jutott a próbamennyiség, kedvező visszajelzést kaptam, s bár a minőségre nem volt megjegyzés, a mennyiség biztosítása jelenti az akadályt. Ott nem lehet kis mennyiséggel és csak időről időre megjelenni, így marad a hazai piac.

– Tumbász Attila családi gazdaságának vetésszerkezetében a fűszerpaprika mellett jelentős helyet foglalnak el a gyógynövények is…

– A nem kis ráfordítással épített szárító minél jobb kihasználása érdekében foglalkozunk gyógynövény-termesztéssel is, de csak három fajtát vállalunk: a piros kasvirágot, az articsókát és a macskagyökeret. Csak ismert vásárlónak érdemes valamennyit termeszteni. Régen elmúlt az az idő, amikor a feldolgozók versengtek a termelőért, a terményért. Az is az igazsághoz tartozik, hogy könnyebb és talán olcsóbb is importálni a terményt, a minőségről most ne essék szó, mint megbecsülni a hazai termelőt. Egyébként szárítónkat vöröshagyma szárítására is használjuk. Kizárólag a jellegzetes kupuszinai almahagymát termeljük és szárítjuk, belőle is őrlemény készül. Az igaz ugyan, hogy kevesebbet terem, mint más fajták vagy hibridek, de minőségével, szárazanyag-tartalmával a sor élén áll.

– A piac kifogástalan minőségű, szermaradványoktól mentes termékeket követel. A termelőknek és a feldolgozóknak hamarosan alkalmazniuk kell a különböző szabványokat. Erre fölkészült-e?

– Tudatában vagyok, hogy nem elegendő csak azt mondani, ami egyébként látszik a terméken, hogy jó minőségű az áru, azt papírral kell bizonyítanom, így a nyomon követhetőség hamarosan követelmény lesz. A HACCP szabvány tanúsítványának megszerzése tervben van, de ehhez előbb a követelményeknek kell eleget tenni, ami hamarosan meg is lesz.

Ami pedig a fűszerpaprika-őrlemény minőségét illeti, Tumbász Attila évekkel ezelőtt letette névjegyét az asztalra, ugyanis rendszeres kiállítója az Újvidéki Nemzetközi Mezőgazdasági Vásárnak, ahonnan rendszerint a legmagasabb elismerésekkel tér haza.

– Jó alkalom a termékek minőségi bírálata, hogy leellenőrizzem: jól csinálom-e azt, amit csinálok. A vásárlók visszajelzését csak megerősítik az Újvidéki Vásár elismerései, s őrleményemet rendszerint arany- vagy nagy aranyéremmel díjazzák. Az idén kiérdemeltem a legkiválóbb termékért járó elismerést, de úgy érzem, hogy ezeknek a díjaknak akkor lesz igazi hozománya, ha egy napon a Tumbász család földrajzi eredetvédelemmel is tanúsított kupuszinai fűszerpaprika-őrleménye az EU-s piacokra is eljut – vallja Tumbász Attila gazda.

Gallusz László

(Forrás: Magyar Szó)

Szünet nélkül működik a kis paprikamalom – tíz holdon termesztett kiváló minőségű paprikát őröl bársonyos termékké Hagyományos módon történik a paprikatermelés és a szárítás is Tumbász Attila: A termékek minőségi bírálata és az elismerések csak megerősítik, hogy amit csinálok, azt jól csinálom




Utolsó hozzászólások

· Kupuszinaiak a kecskeméti Csiperó fesztiválon
Láttuk őket a Polgárok Házában, Budapesten. Nagyon ...
· A Rákóczi Szövetség ajándéka
kis aranyosak ...
· A virágtermesztésben is fejlődni kell
nagyon szepek ...
· Kupuszinaiak a kecskeméti Csiperó fesztiválon
Gyönyörű viselet, még gyönyörűbb fiatalság !!! <3 ...
·  Kupuszinaiak a Palóc világtalálkozón
Nagy öröm és megtiszteltetés volt mindnyájunk számára ...