"néphagyomány" címkék a bejegyzésekben
Az öt évvel ezelőtt elhunyt Bodor Anikó emléke előtti tisztelgés is a Széles a Duna című kupuszinai népdalkötet megjelenése. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Forum Kiadó posztumusz kiadványát ünnepélyes keretek közt mutatták be Bácskertesen (Kupuszinán).
A kupuszinai "rókuszolás" szokása szorosan összefügg a Szent Anna-templom búcsújának ünnepével. Már búcsúszombatján részei lehetünk
tradicionális elemeknek, ilyen a töltöttpaprika, ezen a napon minden házban azt főznek a családnak, a vendégnek. A délelőtti szentmisét a több
mint negyventagú fúvós zenekar minikoncertje követi már több évtizede.
A viselet egy közösségnek a külön ruhája, ami a közösséghez való tartozást jelenti és jelképezi. Aki azt viseli, az annak a közösségnek a szerves részét képezi, és ezáltal annak a törvényeit elfogadja.
Öt nap múlva eljön a szenteste, a szeretet ünnepe. Karácsonyhoz és az adventi időszakhoz számos népszokás, hiedelem, monda fűződik. Kupuszinán (Bácskertesen) a legtöbb népszokást még ápolják a falu lakói, jóllehet több már eltűnt közülük, és csak az idősebbek elbeszéléseiben elevenedik meg. Dr. Silling István kupuszini néprajzkutató, művelődéstörténész, egyetemi tanár több mint harminc éve kutatja a népszokásokat.
A húsvéti ünnepek közeledtével az alkalmi szertartások is kezdetüket vették. Nagypénteken előadták a templomban a Passiót, megemlékeztek Krisztus szenvedéseiről és kereszthaláláról, majd Nagyszombaton feltámadási szentmisén vettek részt a hívek. Falunkban még mindig élnek a régi húsvéti szokások.
2003-ban az UNESCO elfogadta a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményt, amihez Szerbia 2010 májusában csatlakozott, ezzel kötelezettséget vállalva a területén élő nemzeti közösségek szellemi-kulturális örökségének fenntartására. Ennek kapcsán jött létre A vajdasági magyar szellemi kulturális örökség című kiállítássorozat, melynek során aszabadkai Városi Múzeum két munkatársa, Dr. Raffai Judit és Dr. Papp Árpád több helyszínen -így Kupuszinán is - megszervezett egynapos kiállításokkal hívja fel a vajdasági magyarság figyelmét saját értékeire.
Az adventi időszak már megkezdődött, mikor a csapat kocsiba ült, hogy elbeszélgessen Kupuszina (Bácskertes) lakóival. Volt, aki a helyi közösségbe tartott, volt, aki az iskolába, én pedig a falu egyik legtakarosabb házába mentem, hogy a karácsonyi szokásokról dr. Silling István néprajzkutatóval folytassak némi diskurzust. Van-e valamilyen különleges hagyomány ezen a tájon, s hogyan élik meg a karácsonyt a kétezer-egynéhány száz lakosú faluban?
Toldi István nem tervezte, hogy mesemondó lesz, még kevésbé azt, hogy színpadon fog fellépni, de, mint minden jó dolog, ez is hirtelen történt. Virtusból inkább, mintsem elszántságból, hét évvel ezelőtt jelentkezett egy mesemondó versenyre. A versenyen győzött, és azóta, úgy tűnik, senki sem állíthatja meg. Azóta elnyerte a Palócország Örökös Mesefája címet, sőt ebben az évben a Népművészet Mestere címmel is kitüntették.
Ünnepek és hétköznapok – Dr. Silling István köszöntése
Kupuszinán nem utazhat úgy át az ember, hogy ne figyeljen fel a rengeteg keresztre, szabadtéri szakrális kisemlékműre. Az emlékművek többsége a múlt század elején épült, majd a hatvanas évek után negyvenéves szünet következett. Ezt a szünetet a falu újratelepítése kétszázötven éves évfordulójának tiszteletére állított kereszt szakította meg.
