2011. december 26.

"És akkor mindenki ott van"

Az adventi időszak már megkezdődött, mikor a csapat kocsiba ült, hogy elbeszélgessen Kupuszina (Bácskertes) lakóival. Volt, aki a helyi közösségbe tartott, volt, aki az iskolába, én pedig a falu egyik legtakarosabb házába mentem, hogy a karácsonyi szokásokról dr. Silling István néprajzkutatóval folytassak némi diskurzust. Van-e valamilyen különleges hagyomány ezen a tájon, s hogyan élik meg a karácsonyt a kétezer-egynéhány száz lakosú faluban?

Milyen jeles napok előzik meg a karácsonyt, és mi a teendő ezeken a napokon?
– Az ősz végi bálok ideje az Erzsébet-, Katalin-, András-nap. Amikor ezek a bálok lejárnak, András beköti a hegedűt, aztán következik a Jézus-váró időszak, ami az advent. Ebben az időszakban nálunk nagyon szépek a hajnali misék, a roráték, amelyre eljár a falu hitbuzgó és vallásos része. Ezt 7 órakor tartják, és ez jelzi, hogy várjuk a karácsonyt. Az első ünnep ebben az időszakban, a karácsonyi ünnepkör már elkezdődik, az advent első vasárnapjától vízkeresztig terjedő időszak. Az első ünnep a Mikulás, és minden családban, ahol gyerek, unoka, dédunoka van, ott megülik, és megajándékozzák a kicsiket. Ma már ezen a napon vetik el a Luca-búzát. Luca-búza a neve, onnan számítva ugyanis, hogy elvetik, 13 nap kell karácsonyig, hogy kikeljen. Mostanság kicsit korábban vetjük, hogy valóban szép legyen. Ez össze van kötve azzal is, hogy a kupuszinaiak nagyon piacozó emberek, és hogy a környékbeli piacokon ezt a zöld búzát el lehessen adni és piros szalaggal átkötni, egy kicsit korábban vetik. Borbála napján, tehát december 4-én vágják a Borbála-ágat. Általában a lányok szokták vágni gyümölcsfákról. Mindennap vagy minden másnap meglocsolják, hogy kivirágozzék karácsony napjára. Ez a népi hiedelem szerint szerelemjóslás is volt: akinek az ága kivirágzik, az férjhez megy a következő évben. Másutt úgy tartják, hogy akinek szépen kivirágzik, annak jó termése lesz a következő esztendőben. Ez a termékenységvarázslás. Luca napjára (december 13.) az asszonyok meszelni szoktak, hogy tiszta lakással várják a karácsonyt. Ettől a naptól kezdve már valóban a karácsonyi ünnepkörben járunk. Innentől fogva csak abroncsból volt szabad etetni a tyúkokat, tehát egy zárt körből. Ez a védelmet jelenti a néprajztudomány szerint. A gonosz erők nem férhettek hozzá és nem vihették el a tojásokat. Aznap varrni sem szabad, mert akkor bevarrják a tyúkok fenekét, és nem tojnak tojást. A gyermekkoromban ekkor már jártak a betlehemezők a szomszédos Monostorszegről (Bački Monoštor), és eljátszották a népszokást. Ezt pár évvel ezelőtt próbálták megújítani, működött is néhány évig, utána azonban abbamaradt.
Mik azok a szokások, amelyek egyedivé teszik a kupuszinai karácsonyt?
– Ádám és Éva napján, szenteste a gyerekek hangos énekszóval köszöntik a karácsonyt. Ez olyan szokás, amiben mink, kupuszinaiak eltérünk a többi bácskai magyarlakta település lakosaitól. Rokonoknál, ismerősöknél, szomszédoknál, kint az udvaron, az ablak alatt megállnak és köszönnek: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Ezután megkérdezik, hogy szabad-e köszönteni az Úr Jézus születésnapját, majd az igenlő válasz után elénekelnek egy karácsonyi dalt. Ezután a gazda behívja és megvendégeli őket. Az szintén szokás nálunk, hogy a legénnyé cseperedő fiúk meghívják a náluknál egy-két vagy három évvel fiatalabb lányokat, hogy jöjjenek énekelni és karácsonyt köszönteni. A lányok két hétig összejárnak próbára, gyakorolják az éneket. Szenteste a falu csendjét megtöri a szép leányének.
Mit esznek az ünnepkor, és hogyan zajlik egy hagyományos karácsonyi étkezés?
– Mi az, amit eszünk? Ádám és Éva napja nagyon szigorú böjti nap. Lalos babot szoktunk enni, ami tulajdonképpen a nagyon nagy szemű bab. Nem is termeszti mindenki, hanem tudják a faluban, kinél lehet megvenni. Az asszony megfőzi a babot, leszűri, megsózza, megpaprikázza, és szárazon fogyasztjuk. Ezt kell enni egész nap, de elég laktató. Úgy tartják, hogy ahány szem babot megeszel, annyi pénzed lesz a következő esztendőben. Ezért igyekszünk enni ezt a babot, mindenki kerül-fordul és bekap néhány szemet. Az is szokásban volt, hogy a szoba négy sarkába dobtak ebből a babból, ami azt jelentette, hogy mind a négy égtáj felől jön majd a pénz a házban. Magasra kelt fonott kalácsot készít az asszony és általában halat főz vacsorára. Ekkora már fel van díszítve a karácsonyfa. A vacsora halpaprikás házi készítésű tésztával, mink nem mondjuk, hogy halászlé. Előtte mézes pálinkát iszunk, azt egész nap lehet iddogálni, már aki szereti. Vacsora előtt minden hagyományőrző családban egy almát megesznek. A házigazda annyi felé vágja az almát a kezében, ahányan jelen vannak, és mindenki kiveszi a maga szeletét a markából. Ekkor megvizsgálják, hogy elvágta-e a magot, mert ha igen, akkor az nem jót jelent az egészségre nézve a következő esztendőben. Az almát belemártjuk a mézbe és elfogyasztjuk. Ennek az a jelentősége, hogy ha valahol eltévedsz a nagyvilágban, akkor gondolj a karácsonyi almádra, hogy kivel etted azt az almát, és visszatalálsz oda. Ezután diót eszünk, mindenki maga töri meg a dióját, majd azt is belemártjuk a mézbe. Ügyelni kell, hogy egészséges legyen a dió, mert ha nem, az szintén rosszat jelent az egészségre. Egy kevés fokhagymát is fogyasztunk. A méz egészséget jelent és szaporodást, hogy bőségben legyen minden, valamint azt, hogy szorgalmasak legyünk, mint a méhek. A dió is a jó egészséget szimbolizálja, a fokhagyma a boszorkányoktól és a kígyómarástól véd. Mikor leülünk, a házigazda köszönti az ünnepet, mond egy rövid fohászt, amelyben megköszöni a Jóistennek, hogy megadta megélni a mai szentestét, és kéri, hogy adja meg a következő esztendőkben is, de ne ilyen búval és bánattal, hanem örvendetesebb napokkal. Akkor mondják, hogy adjon az Isten bort, búzát, országunkban megmaradást. Ha valamelyikünket kiszólít ebből az árnyékvilágból, adjon neki örök nyugodalmat! Imádkozunk, és akkor mindenki ott van. Amikor elfogyasztottuk a halpaprikást, akkor jön a mákos tészta. Kevésbé elterjedt a mákos guba készítése. Itt szintén előkerül a méz.
Mik a teendők vacsora előtt és után?
– A vacsora előtt vagy azt megelőzőleg néhány nappal kimegyünk a temetőbe, viszünk egy-egy fenyőgallyat a legközelebbi elhunytak sírjára. Valaki visz Luca-búzát is a sírra. Általában Ádám és Éva napján gyertyát gyújtanak ott. Ez a szokás korábban is volt, de mostanra még jobban elterjedt. Majdnem minden síron lehet látni fenyőágat. A fiatalon elhunytak sírján egy kisebb, szerényen feldíszített karácsonyfát is el szoktak helyezni. Nekik is legyen karácsonyuk! Karácsonyra minden tartozást meg kell adni, a kölcsönkért tárgyakat pedig vissza kell vinni. Aki karácsonyt jön köszönteni, nem szabad, nem illik elzavarni. Vacsora után készülődünk a hagyományos éjféli misére. A következő hajnalon a pásztormisére mennek, ez a férfiak miséje. Mikor jövök haza erről a miséről, nézem, hogyan széledünk szét a falu minden irányába, s akkor elfog a tartozni valahová érzése, ami nekem, a hatvan évet megért embernek fontos dolog. Tartozol valahová, megvan a család, a ház, a templom, a pásztormise, és tudod, hogy te itt itthon vagy. Fújhatnak akármilyen szelek fölötted, lehetsz te akármilyen állampolgár, ezt az érzést nem tudják kiírtani belőled. Bármi történik, én igenis ide tartozom, ehhez a közösséghez. Ez nagyon jó érzés.
A mai fiatalok mennyire tartják ezeket a szép, közösségmegtartó hagyományokat?
– Tartják a fiatalok is, hiszen ők belenevelődnek, azzal, hogy gyermekkorukban elmennek a rokonokhoz énekelni, látják ezt a sütést-főzést otthon. A lány, akit karácsonykor elhívott a fiú énekelni, az húsvétkor meghívja a fiút locsolni. Ez fontos nekik is, hogy összetartoznak, hogy húsvétkor népviseletbe öltözve tácolhatnak az utcán, és minden lánynál játszik a zenekar. Mondhatnám azt is, hogy ez presztízskérdés, kinél hányan voltak locsolni. Látják otthon mindezt, és megtartják a falubelijeink ezeket a szokásokat.  

Vadócz Márk

Forrás: Magyar Szó


"Bármi történik, én igenis ide tartozom, ehhez a közösséghez. Ez egy nagyon jó érzés" (fotó: ÓTOS András)





Share