2008. április 5.
Munkát a népnek!
A kupuszinai konyhakertészekből virágkertészek váltak, vagy máshol kerestek boldogulást - A helyi vezetés egy ipari park létrehozásával próbálja leállítani az elköltözést - Hét falu összefogásával ez elérhető - állítja Péter István, a Dunatáj elnöke.
Hova is érkeztünk? A falu bejáratánál kétnyelvű tábla áll. Fenn szerbül, lenn magyarul a név: Kupuszina. Ennyi. És hol a Bácskertes? - kérdezem útitársamtól. Vállát vonogatja. Nem tudja, miért nincs kint a Magyar Nemzeti Tanács által elfogadott falunév.
Silling István néprajzkutató tudja:
- Mert ennek a falunak Kupuszina a neve. És két embert kivéve mindenki így is hívja. Az a két ember pedig, akiknek ez a falu Bácskertes, nem kupuszinai.
Egyszerű magyarázat.
Ha belelapozunk a lexikonba, a falu nevének eredetéről többek között elolvashatjuk, hogy eredeti nevét, a Kupuszinát a betelepített szlovákok és palócok adták több mint kétszázötven évvel ezelőtt. Később, a magyar telepítések után, egészen pontosan 1904-ben keresztelték át Bácskertesre. A falubeliek számára azonban Kupuszina a mai napig Kupuszina maradt.
Nem kell szófejtőnek lennie az embernek ahhoz, hogy bármelyik névből azonnal kikövetkeztesse, hogy mivel foglalkoznak az itt élő emberek.
Amikor húsz évvel ezelőtt először voltam Kupuszinán, akkor konyhakertészetből éltek. Eszék, Zágráb, Szarajevó volt a piacuk. Ma már ezekbe a városokba nem tudnak szállítani, külföldre bonyolult, legalábbis egyelőre, a beszűkült piac pedig arra kényszeríttette a konyhakertészeket, hogy mással foglalkozzanak. Például virágkertészettel.
Péter István is virágkertész. Ugyanakkor a helyi közösség tanácsának az elnöke. Ezért is kérdezi tőlem, amikor találkozunk:
- Most a paraszttal vagy a polgármesterrel akar beszélgetni?
- Mindkettővel, de először talán a paraszt Péter Istvánnal - válaszolom. Megértően bólint és a hátsó udvarba vezet, a fóliasátrakhoz.
- Ezeket még nagyapám, Mihály emelte - mutat az elsőkre. - Ő már nem él. Konyhakertészettel foglalkozott és palántákat nevelt a fólia alatt. Később virágokat is termesztett. Megismerkedett Tito kertészével, jóba lettek, így hozzájutott olyan virágmagokhoz is, amilyenekhez mások nem. A sátrak egy része Imre apámé, egy része az enyém. Pontosabban mindez egy nagy családi vállalkozás. Gondolkoztam már azon, hogy könnyítünk egy kicsit a munkán - ugyanis itt reggeltől éjfélig nincs megállás -, de sokba kerülne. Hatvanezer euró a komputer által vezérelt melegágy. Bátorság kell ahhoz, hogy ekkora hitelt felvegyen az ember.
- De ahhoz is, hogy ekkora területen termeljen egy aránylag szűk piac számára.
- A befektetés nagy, és jól oda kell figyelni, nehogy bukjon rajta az ember. De mindeddig semmi gondunk nem volt, ugyanis szervezett piacunk, szervezett hálózatunk van. Bezdánban, Zomborban, Apatinban, Verbászon, Újvidéken, Hódságon lehet virágainkból venni, és néha Belgrádban is. Gazdaságunkban mintegy harmincfajta virágot termesztünk, és ehhez hozzá kell adni a különböző színváltozatokat. Egyébként fő termékünk a balkonnövény.
Mielőtt felkerestem volna Péter Istvánt, sétáltam egyet a faluban. A főutca szép, rendezett. Iskolás gyerekek sietnek éppen haza. Mind szerbül beszél egymáshoz. Később megtudom, hogy ők valóban szerbek. Itt a magyar gyerekek nem vették még fel azt a szokást - mint sok vajdasági faluban -, hogy szerbül szóljanak egymáshoz. A mellékutcákban feltűnően sok a romos ház. Péter Istvántól, a polgármestertől megtudom, hogy a falu házainak egyharmada üres.
A huszadik század elején, 1910-ben Kupuszinának, vagy akkor már Bácskertesnek 3205 lakosa volt. Száz évvel később, 2002-ben 2356. A század elején 3179 magyar élt a faluban, 2002-ben 1857-en vallották magukat magyarnak. 1995-ben horvátországi szerb menekültek érkeztek Kupuszinára, 2002-ben 259-en voltak. Gyerekeiknek ma már külön tagozatuk van a helybeli iskolában. Velük találkoztam az imént.
- Tavaly mindössze öt lakodalom volt a faluban - panaszolja a helyi közösség tanácsának elnöke. - Voltak évek, amikor minden második hétre jutott egy. Őseinknek biztos megélhetést nyújtott a konyhakertészet, ezért voltak, és gyerekeiket is erre tanították. Nem iskoláztatták őket. Az idők azonban változtak, egyre nehezebben lehetett megélni a kertészetből, így egyre több gyerek folytatta tanulmányait a közeli vagy a távolabbi városok egyikében. Többségük nem tért vissza a faluba, mert itt nincs munka. Ezen próbálunk most változtatni.
- Hogyan?
- Ipari parkot létesítünk. Van egy programunk, amelynek elnevezése Munkát a népnek. Megvalósításához egymillió euró kell, és sok jó kapcsolat. A falu bejáratánál a helyi közösségnek 40 hektár földje van, ide tervezzük az ipari parkot. Kilenc hektárra. A tartománytól már kaptunk rá pénzt, az első szakasz felére. Az előkészületek már folynak, sőt piackutatást is végeztünk. Létrehoztunk egy lobbizó csapatot. Tizenhat parcella lesz az ipari parkban, és amikor a lobbizó csapat elkezdte népszerűsíteni ezt a projektumot, két hét leforgása alatt tizennyolc beruházó jelentkezett. Számos előnye van ennek a létesítménynek. Az első, hogy a főút mellett van, a második, hogy a vasúttól sincs 200 méternél távolabb. Ez a vasút egy kis javítás után kiváló összeköttetés lesz azzal az apatini kikötővel, amely a Dunán épül. És itt a repülőtér is, amelyet már áruba bocsátottak, és hamarosan nem csupán katonai célokat fog szolgálni. Végül az sem mellékes, hogy két határátkelőhely is van innen harminc kilométerre.
- Elkészül az ipari park, felépülnek a kis üzemek, hűtőházak. Ebből a falunak nyilvánvalóan bőséges anyagi haszna származhat, de ez még nem jelenti azt, hogy a befektetők a faluban keresnek munkást.
- Ha a falunak több a pénze, több pénzt is költhet falufejlesztésre, így kedvező légkört teremthetünk újabb befektetésekre. Onnan ahol jó élni, jó dolgozni, nem távoznak az emberek. Egy évvel ezelőtt négy falu: Kupuszina, Szilágyi, Gombos és Doroszló polgármesterei létrehozták a Dunatáj civil szervezetet, azzal a céllal, hogy fejlesszék ezeket a közösségeket. A szervezethez, amelynek jelenleg én vagyok az elnöke, azóta csatlakozott Bezdán, Nemesmilitics és Telecska. Éppen ma nyitjuk meg a bezdáni irodánkat. Tervünk az, hogy az ipari parkban erről a hét településről foglalkoztassuk az embereket. Magyar közösségekről van szó, a projektum e közösségeknek a fennmaradását hivatott szolgálni.
NÉMETH Zoltán
Fotó: Dávid Csilla
(Forrás: Magyar Szó)
