2011. május 12.

Az esőben (is) éneklő színész

„Megmagyarázhatatlan, sírig tartó szerelem” – jellemzi kapcsolatát a színházzal Vörös Endre, aki csaknem tizenöt éve tagja a bácskertesi (kupuszinai) Sturc József színjátszó csoportnak. Új darabjuk, Arthur Freed–Nacio Herb Brown: Ének az esőben…

– Dextert játszom benne és kedvelem őt. Egy esetlen, érzékeny lélek, akinek az élete a film. Négy hónapig, heti négy alkalommal volt háromórás, feszült hangulatú próbánk. Feszült, mert nagyon nagy fába vágtuk a fejszénket és féltünk a bukástól. Molnár József, a rendező hihetetlen odaadással és türelemmel támogatott minket. Ez a darab annyira magával ragadott, annyi élményt, szép percet adott, hogy már ezért egy életre megérte. Huszonöt új fiatal szereplő, táncosok, statiszták, világítástechnikusok, hang- és vizuális háttértechnikusok mind új tagjai a műkedvelésnek, telve tehetséggel, szorgalommal. Az utolsó hónapban már úgy éreztem magam, mintha egy valódi szuperprodukcióban lennénk – meséli.
–Határozott, kiforrott alakításaid tudatosságra, komoly játéktapasztalatra engednek következtetni…
– A tánc, az ének és a szövegek interpretálása mintegy médiummá teszi az embert az író és a nagyérdemű közt. A deszkán állnom annyit jelent, hogy törekednem kell arra, hogy a lehető legjobb tudásommal és tehetségemmel közvetítsem a szerző sorok mögé rejtett érzelmeit. Egészségügyi középiskolába jártam, édesanyám kérésére be is fejeztem. Az volt az egyezség, hogy érettségi után mehetek a színpadra. 2006-ban aztán felvételit nyertem a Goór Nagy Mária-színiiskolába, de azt anyagi okokból ott kellett rövid idő után hagynom. Nem fájt a szívem, és nem is törtem meg, hazajöttem és dolgoztam nappal, de az estét a színházra szántam. Örömmel jelenthetem be, hogy ez volt a tizenkettedik premierem kedves szülőfalumban, Kupuszinán.
–Abban a közösségben, ahol az amatőr színjátszásnak sok évtizedes hagyománya van…

– Számomra egyébként nincs profi vagy amatőr, van a színjátszás. A vajdasági színjátszás él! Egyenlőre ez már győzelem. Nem szabad egymást negatívan kritizálni, sem lenézni, támogatni kell a másikat összetartani, ez létérdek. Közös sikerként éltem meg például a Mesefa Díjat, melyet 2007-ben kaptam Zentán, és az Aranyalma Díjat, amellyel 2008-ban tiszteltek meg Gödöllőn. A különböző körzeti szavalóversenyeken is többször voltam díjazott. Előfordult, hogy péntek este a Csárdáskirálynővel léptünk fel Magyarországon, hajnalban érkeztem haza, és reggel már szavalóversenyen voltam. Délben tudtam meg, hogy nyertem, és ebéd után már zakatolt is tovább a Csárdáskirálynő. Több mint harminc előadást csináltunk meg az akkori gárdával. Rendszeresen járok Budapestre válogatásokra. Eddig komolyabb eredmény nélkül. A kereskedelmi csatornákon túl nagy a jelentkezők száma, a tanulásra jelenleg nincsen meg az anyagi keretem, filmeseket nem ismerek…

–Itthon boldogulni…?

– Szülőfalum Kupuszina, és erre nagyon büszke vagyok. A biztonságot
jelenti számomra, ha nem itt születtem volna, nem az lennék, aki vagyok. Ez a falu a művelődésről szól, szorgalmas emberek egy kis csoportja, akik szeretik a szépet. Otthon csak tájszólásban beszélek, biztos kiérződik, ha megszólalok, de nem szégyellem, a hovatartozásom jelképének tekintem. Ötéves korom óta népi táncolok, és fogok is, míg a lehetőségeim engedik. Nem örülök neki, hogy más csoportok is táncolják a táncainkat, jobb lenne, ha megvárnák míg kihalunk, addig engedjék meg, hogy mi képviseljük magunkat. Képesek vagyunk rá. Újabban már én is foglalkozom a fiatalabb generációval, szavaló-, népmesemondó versenyekre készítem fel őket. Legutóbb a zombori Magyar Polgári Kaszinó szavalóversenyén az egyik tanítványom 3. helyezést ért el. Az elmúlt télre terveztem a Jánost vitézt színre vinni a felsős diákokkal. Sajnos a körülmények közbeszóltak. Remélem, a közeljövőben sikerül majd. A János vitéznek egyébként már tradíciója van Kupuszinán, ezért választottam volna ezt a művet. Úgy gondolom, hogy az embert még csírájában meg kell fertőzni a műkedveléssel.

–Alkotók, művek és hatások?

– Szívesen vállalnék filmszerepet és a ,,bohóckodás” sem áll messze tőlem, egy év egy vándorcirkusszal a világ körül… Komoly tapasztalat volna. Amit például Chaplin pontosan tudott, hogy művésznek lenni nem kiváltság, nem emel piedesztálra, a játék alázat és az emberek szolgálata, egy olyan mesterség, ami boldogságot lop, jó kedvet, netalán tanulságot, felismerést a közönség életébe. Illúzióból aprólékos munkával szőtt álomvilág, varázslat, amely, ha magával ragad, elindít egy olyan katartikus folyamatot, amiből nehéz a kiszállás.

Lennert Tímea

(Forrás: Magyar Szó)





Utolsó hozzászólások

· Tumbász Leonárd íjász sikere
Lonárd GRATULÁLUNK BALLAGÁSOD alkalmábol! Sok sikert és ...
· Tumbász Leonárd íjász sikere
Lonárd GRATULÁLUNK BALLAGÁSOD alkalmábol! Sok sikert és ...
·  Kupuszinaiak a Palóc világtalálkozón
...fergeteges hangulat az V.Palóc Világtalálkozón...https://www.youtube.com/watch?v=yJTuDFd4Dtc ...
·  Kupuszinaiak a Palóc világtalálkozón
Az V. Palóc Világtalálkozón találkozunk! <3 <3 ...
· Kupuszinaiak a kecskeméti Csiperó fesztiválon
Láttuk őket a Polgárok Házában, Budapesten. Nagyon ...
· A Rákóczi Szövetség ajándéka
kis aranyosak ...
· A virágtermesztésben is fejlődni kell
nagyon szepek ...
· Kupuszinaiak a kecskeméti Csiperó fesztiválon
Gyönyörű viselet, még gyönyörűbb fiatalság !!! <3 ...
·  Kupuszinaiak a Palóc világtalálkozón
Nagy öröm és megtiszteltetés volt mindnyájunk számára ...

A keresett oldal nem található! | Vajdaság MA


A keresett oldal nem található! | Vajdaság MA