2011. május 11.

A dalos pacsirta útra kél...

Egy kisleány elindult szülőfalujából, Bácskertesről, hogy elvigye a nagyvilágba a hírét ennek a hagyományőrző kis közösségnek, az egyetemes magyar kultúra pótolhatatlan részének. Megszületése óta a népi kultúra, a hagyományápolás légkörében nevelkedett szerető szülei, majd később tanítói, tanárai szárnyai alatt.

Népdalokat énekel. Nevét már nem csupán Vajdaságban, hanem az országhatárokon túl is ismerik. Csodás hangja, a népdaléneklés iránti mérhetetlen szeretete eljuttatta odáig, ahová a legtöbben nem juthatnak el: szerepelt táncdalfesztiválokon, a Duna Televízió hagyományőrző műsorában, de számos egyéb hazai, illetve Kárpát-medencei megmérettetésen is megcsillogtatta énektudását, s ért el kimagasló sikereket. Legutóbb a középiskolások Temerinben megtartott művészeti vetélkedőjén érdemelte ki az első helyezést egyéni kategóriában, ugyanakkor a szabadkai Zeneiskola Dalkötő leánykórusával szintén a legjobbaknak kijáró elismerésben részesült. (Ezen a megmérettetésen Csőke Andrea, aki szintén a szabadkai Zeneiskola tanulója, a népzenei kategóriában az előkelő harmadik helyezést érte el.)
    A szabadkai Zeneiskola népzenei szakán igen eredményes munka folyik. Ezt bizonyítja az a sok elismerés is, amit a tanulók évről évre kiérdemelnek a különféle versenyeken. Ezen a szakon tanul most Csizmadia Anna, aki - immár végzős középiskolásként - egy újabb kihívás előtt áll: Budapesten szeretne továbbtanulni, és ehhez nemcsak tehetség is kitartás kell, hanem sok munka, tanulás és talán szerencse is.
    - Nagy áttörés volt az életemben, amikor az általános iskola után Szabadkára kerültem - mondja. - Bácskertesről jöttem ebbe a városba, amely akkor hatalmasnak és egy kissé idegennek tűnt számomra. De a sors szerencsére utamba hozta kedves tanárnőmet, Pataki Kanalas Zsófiát, ő egyszerre lett a tanárom, a mentorom és ő az, aki valamelyest pótolni tudja a szüleimet. Nehéz volt beilleszkednem, de ő sokat segített, és segít még ma is. Nélküle és a szüleim nélkül nem tudom, hogy eljutottam volna-e idáig...
    Anna a maga szerénységével kitűnik azok közül a fiatalok közül, akik az élet bármely területén szert tettek már valamiféle sikerre, elismertségre. Pedig annyi oklevél, díj - és nem utolsósorban felkérés - tanúskodik a képességeiről, hogy szerénykedésnek itt már semmi helye.
    - Úgy érzem, hogy ha az ember jó valamiben, azt hagyni kell, hogy kiteljesítse a képességeit. Így vagyok én az énekléssel. Habár már más műfajban is jeleskedtem, a szívemhez és az egyéniségemhez mégis a népdaléneklés áll legközelebb. Ezt szeretem, ennek élek. És ezen az úton szeretnék továbbhaladni a jövőben is.
    Anna a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzenei Tanszékére felvételizik. Itt szeretné elsajátítani a népdaléneklés teljes tudományát, hogy azt később továbbadva, a fiatalokkal is megszerettesse a magyar népdalokat.
    - Hetente utazom a magyar fővárosba felkészítő órákra. Ez jó alkalom nekem, hogy egy kissé közelebbről is megismerkedjek a várossal. Most ismét valami ahhoz hasonló kétségbeesés fog el, mint amikor először jöttem Szabadkára. Nem könnyű egy idegen városban élni, tanulni. Nekem szerencsére ott tanul a bátyám is, úgyhogy nem leszek egyedül. Nagy erővel készülök a felvételi vizsgákra, amelyek egyik része az általános elméleti tantárgyak ismeretéből, a második pedig a gyakorlati tudásból áll. A felkészítésben a segítségemre van Zsófia tanárnőm is, akinek oly sokat köszönhetek...
    Anna bizony kemény fába vágta a fejszéjét. Az Európa-szerte híres és a szakma által is nagyra becsült budapesti egyetemre nagyon nehéz bejutni. Négy évvel ezelőtt nyílt meg a népzenei tanszék, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend.
    - Minden évben hihetetlenül nagy az érdeklődés és a túljelentkezés, holott csak három-négy új hallgatót vesznek fel. Ezért alaposan fel kell készülnöm a felvételire, a vizsgán pedig a legjobb formámat hozni. Félek, aggódom, hogy mi lesz, ha nem vesznek fel. De nem csüggedek, a mának élek. Természetesen nekem is vannak elképzeléseim, nagy terveim az életemmel, de nem foglalkozom velük állandó jelleggel. Inkább igyekszem akkor és ott helytállni, amikor és ahol kell. Arra már rájöttem, hogy merni kell nagyot álmodni, hinni önmagunkban, és kitartani az elképzeléseink mellett. Én hiszem, hogy képes vagyok továbbfejleszteni a tudásomat, és megszerettetni a jövő korosztállyal is a népdaléneklést, tudatosítani benne néphagyományaink megőrzésének és ápolásának fontosságát.
    Mindehhez sok sikert kívánunk!

(re)

(Forrás: Hét Nap)

Csizmadia Anna

Címkék: Hét Nap



Utolsó hozzászólások

· Tumbász Leonárd íjász sikere
Lonárd GRATULÁLUNK BALLAGÁSOD alkalmábol! Sok sikert és ...
· Tumbász Leonárd íjász sikere
Lonárd GRATULÁLUNK BALLAGÁSOD alkalmábol! Sok sikert és ...
·  Kupuszinaiak a Palóc világtalálkozón
...fergeteges hangulat az V.Palóc Világtalálkozón...https://www.youtube.com/watch?v=yJTuDFd4Dtc ...
·  Kupuszinaiak a Palóc világtalálkozón
Az V. Palóc Világtalálkozón találkozunk! <3 <3 ...
· Kupuszinaiak a kecskeméti Csiperó fesztiválon
Láttuk őket a Polgárok Házában, Budapesten. Nagyon ...
· A Rákóczi Szövetség ajándéka
kis aranyosak ...
· A virágtermesztésben is fejlődni kell
nagyon szepek ...
· Kupuszinaiak a kecskeméti Csiperó fesztiválon
Gyönyörű viselet, még gyönyörűbb fiatalság !!! <3 ...
·  Kupuszinaiak a Palóc világtalálkozón
Nagy öröm és megtiszteltetés volt mindnyájunk számára ...

A keresett oldal nem található! | Vajdaság MA


A keresett oldal nem található! | Vajdaság MA