2007. november 28.

Bácskertes ünnepe

A lassan télbe forduló napok csendje köszönt rá az emberre a nyugat-bácskai szórványmagyarság egyik embermelegségű kis falujában, Bácskertesen (Kupuszinán) is. Ebben a jótékony csendben azonban az ünnepre való készülődés őszinte öröme is érzékelhető. Mert ünnepre készülődik az újratelepítésének kétszázötvenötödik évfordulójára a közelmúltban emlékező közösség. Hatvanéves ugyanis a falu művelődési egyesülete, amely nagy költőnknek, Petőfi Sándornak a nevét viseli.

 Az ünnepre, melyet a bácskertesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület fennállása 60. évfordulója alkalmából rendeznek meg, december elsején kerül sor. Erre készül most a falu, készül, hogy a maga módján kifejezze megbecsülését és tiszteletét azok iránt, akik a múltban, hosszú évtizedeken át éltették az egyesületet, és nemcsak éltették, hanem olyan rangot teremtettek Bácskertes művelődési életének, olyan értékekkel gazdagították nemzeti kultúránkat, amelyre méltán lehet büszke az ott élő közösség, és büszkék lehetünk mi mindannyian itt a Vajdaságban. De természetesen ez a megbecsülés és tisztelet azoknak is szól, akik elődeik példamutató, példaértékű munkáját ugyanolyan eltökéltséggel, szívóssággal folytatják.
    A december elsejei ünnepség két emléktábla leleplezésével kezdődik a Művelődési Otthonban (délután 4 órakor). A két emléktáblán id. Sturcz József és ifj. Sturcz József nevét olvashatjuk. Két csodálatos ember, ember, a szó legigazibb értelmében. Igen, a két tanító bácsi, mert így nevezték őket a faluban, ezzel is érzékeltetve, hogy mennyire szerették, mennyire megbecsülték őket. Az emléktábla ezt az irántuk való szeretetet, megbecsülést, őszinte ragaszkodást jelképezi. Szép gesztus. Emberi gesztus.
    Az emléktábla leleplezése után könyvbemutatóra kerül sor, majd a Művelődési Otthon színháztermében, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szakosztályainak a bemutatkozása, műsora, következik. Ennek a mozaikműsornak az a célja, hogy átfogó képet adjon az egyesület sokrétű munkájáról. A műsort Molnár József rendezi.
    Arra természetesen nem mernék vállalkozni, hogy esetleg, persze a teljesség igényével, nyomon kövessem az egyesület hat évtizedes múltjának eseményeit. Erre csak egy terjedelmes monográfia adna lehetőséget. Ezért aztán az egyesület életének, munkájának csak néhány, meghatározó, igen jelentős eseményét említem meg.
    1947-ben alakult meg a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Az alapítók között ott volt: ifj. Sturcz József, Szurap Mihály, dr. Janovics János, Guzsvány Pál, Pécsi Pál, Rubus János, hogy csak néhányukat említsem. Az egyesületben három szakosztály kezdte meg működését, illetve folytatta. A zenei, a színjátszók és a táncosok (a Bokréta) szakosztálya.
    Az említett szakosztályok tehát nem az új egyesületben kezdték meg működésüket, hanem csak szervezettebb formában folytatták, hiszen a színjátszók első fellépése például az 1919. évhez kötődik. Az akkor verbuválódott társulat Szigligeti Cigány című zenés népszínművét mutatta be id. Sturcz József rendezésében. S utána természetszerűen a színjátszók, felbuzdulva a sikeren, tovább folytatták a munkát. 1924-ben megalakult az Önkéntes Tűzoltó Testület. A színjátszók mellett a dalárda, aztán a tűzoltók fúvószenekara, Szurap Mihály vezetésével, ennek a testületnek az égisze alatt működött. A Bokréta tánccsoport 1942-ben alakult meg. Vezetője ifj. Soód József volt. Ugyancsak ebben az időben alakult meg az iskolai tánccsoport is, ifj. Sturcz József irányításával.
    Tehát kezdetben három szakosztály találta meg helyét az új egyesületben. A helyzet annyiban változott, hogy a színjátszó szakosztályt már nem az idősebb Sturcz József, hanem annak fia, ifj. Sturcz József irányította, ezenkívül a Bokréta tánccsoportot is.
    Az egyesület megalakulása után a szakosztályok továbbra is az igényességre törekedtek. Így például a színjátszók munkáját már nemcsak a folyamatosság, hanem az igen nagyfokú színvonalbeli előbbre lépés jellemezte. Ifj. Sturcz József, a színjátszók vezetője rendezőként nagyon ügyelt arra, hogy az előadások megfeleljenek a szakmai elvárásoknak, és persze nagyon ügyelt a színjátszók játékára, különösen a színpadi beszéd tisztaságára. A csaknem négy évtizedes rendezői munkássága sok tekintetben meghatározta a bácskertesi színjátszás fejlődését. 1983-tól kezdve lassan néhány fiatal rendező veszi át a stafétabotot. Közülük említsük meg Zsivu Pétert, a korán elhunyt Szmolenicki Józsefet, aztán Dienes Mihályt. A mögöttünk maradt másfél évtizedben Molnár József az, aki sikerrel igyekszik nemcsak megtartani, hanem tovább növelni azt a színvonalat, amelyet az elődök teremtettek. Eddigi rendezői munkássága minden tekintetben dicséretet érdemel.
    S ott van a néptánccsoport (a néptáncosokat mindig az egyesület fúvószenekara kísérte/kíséri). Már régen nemcsak a Vajdaságban, hanem annak határain túl is nevet szerzett magának. Sőt, ez a név fogalommá vált, mégpedig annak a rendkívül magas színvonalnak hála, amelyet a bácskertesi táncosok felmutattak és felmutatnak mindmáig.
    A népi táncegyüttes vezetését 1979-ben Marásek Gáspár, a helyi iskola tanára vette át, aki Silling István magyartanár segítségével a bácskertesi (kupuszinai) népszokások felé fordult. Így állt aztán össze a Kupuszinai lakodalom táncos műsor a következő hagyományos részekből: menyasszony-búcsúztató, a menyasszony fogadása a vőlegényes háznál, búcsú a lánypajtásoktól, menyasszonytánc, menyecsketánc, menyasszonycsók, játékos lakodalmi táncok és vánkostánc, reggeli mosdatás, trasákolás.
    S ha már a népszokásokat, a hagyományokat említjük, akkor a kupuszinai Néprajzi Csoportról sem szabad megfeledkeznünk. 1978-ban Silling István vezetésével alakult meg. Siling István, a tanár, a néprajzkutató, a nyelvész és művelődéstörténész, a falu igaz elkötelezettje úgy érezte, hogy szükség van egy olyan néprajzi társaságra, amely megmenti az enyészettől mindazokat a még meglévő népi értékeket, amelyeket mind ez idáig féltve őrzött a falu lakossága. S így aztán a gazdag folklóranyagon kívül a tárgyi néprajzi értékek is egy helyre kerültek, minthogy 1991 márciusában az egykori elemi iskola kántortanítói lakásában helyet kapott a falu állandó néprajzi gyűjteménye. A harminc év munkáját felölelő, bemutató falumúzeum művelődési életünk egyik csodálatos gyöngyszeme.
    Bácskertes (Kupuszina) együttlélegző, egyet akaró közössége ünnepre készülődik. Bensőséges, igaz ünnepre. Jó érzéssel írom ezt le, mert úgy érzem, hogy az ilyen és hasonló ünnepekre szükségünk van, nagyon nagy szükségünk.

FARAGÓ Árpád

(Forrás: Hét Nap)





Utolsó hozzászólások

· Tumbász Leonárd íjász sikere
Lonárd GRATULÁLUNK BALLAGÁSOD alkalmábol! Sok sikert és ...
· Tumbász Leonárd íjász sikere
Lonárd GRATULÁLUNK BALLAGÁSOD alkalmábol! Sok sikert és ...
·  Kupuszinaiak a Palóc világtalálkozón
...fergeteges hangulat az V.Palóc Világtalálkozón...https://www.youtube.com/watch?v=yJTuDFd4Dtc ...
·  Kupuszinaiak a Palóc világtalálkozón
Az V. Palóc Világtalálkozón találkozunk! <3 <3 ...
· Kupuszinaiak a kecskeméti Csiperó fesztiválon
Láttuk őket a Polgárok Házában, Budapesten. Nagyon ...
· A Rákóczi Szövetség ajándéka
kis aranyosak ...
· A virágtermesztésben is fejlődni kell
nagyon szepek ...
· Kupuszinaiak a kecskeméti Csiperó fesztiválon
Gyönyörű viselet, még gyönyörűbb fiatalság !!! <3 ...
·  Kupuszinaiak a Palóc világtalálkozón
Nagy öröm és megtiszteltetés volt mindnyájunk számára ...

A keresett oldal nem található! | Vajdaság MA


A keresett oldal nem található! | Vajdaság MA