2006. március 28.

Sokszor egymás ellenében élünk

Amikor a Bácskertesen élő Bence Erika egyetemi tanársegédet és férjét, Zámbó Illést, a Dunatáj nyugalmazott fotóriporterét és szerkesztőjét arra kértem, legyenek vendégei Együtt c. sorozatunknak, mondhatom, meglepődtek.

- Választásodat vajon mennyire befolyásolta, hogy mi nem egy szokványos házaspár vagyunk? Már ránézésre is nyomban szembeötlik a köztünk levő nemzedéknyi korkülönbség, azt a huszonnyolc évet nem lehet azért nem észrevenni - vág azonnal a közepébe Erika, amikor az egyre jobban szórványosodó Nyugat-Bácskán belül egy zárt kis faluközösségben, Bácskertesen eddig eltöltött éveikről, házaséletük kezdetéről faggatom.
    - Az együttlétünk, életpályánk tulajdonképpen Zomborban, a Dunatájban kezdődött, mely hetilapnak?????????, mellékletnek???????? akkor Illés volt a szerkesztője. Akkoriban gyakornokokat alkalmaztak 1986-ban a nyári szabadságok idejére - kezd bele a történetbe Erika, miközben szörpöt ad kisfiuknak, az ötéves Illéskének. Mint mondja, abból a szempontból volt az jobb és más világ, hogy jóval nagyobb mozgástere volt az újságírónak. Közvetlen környezetét ismerhette és ismerte meg. Persze, az ,,a magyarok lakta környezet" akkor jóval nagyobb volt, hiszen beletartozott még egész Szlavónia és Baranya.
    - Hogy milyen volt együtt kezdeni? Szellemi és anyagi értelemben is nagyon nehéz. Ma is úgy tartom, hogy se égi, se földi törvények nem mondják ki, hogy generációs korkülönbséggel nem köthetnek emberek házasságot, mégis mindig megjelennek az ítészek. A közösség oldaláról a minden csoda három napig tart elve érvényesült. Ha nem alkalmazkodsz a közösségi törvényekhez, hanem megpróbálod befolyásolni, alakítani a normákat, akkor elfogadnak, de ha észreveszik az emberek, hogy félsz, akkor támadnak. Mi kiálltunk a közösség elé, és vállaltuk kapcsolatunkat, így szoktak meg bennünket. A másik akadály, vagyis konfliktus családi szinten jelentkezett. Ezért a kapcsolatért nekem a szüleimmel, sőt az egész családommal össze kellett vesznem, így mindenféle családi támogatástól elestünk. Más dolog, hogy fiatalon, huszonévesen ezt a nagyfokú nélkülözést nem úgy éli meg az ember, mint azt évtizedek múltán megélné. Illésnek viszont előző házassága felbomlásával kellett szembenéznie. Ennek súlyán némileg enyhített, hogy felnőtt gyerekei voltak már, így nem a bajban, a gyermeknevelés nehézségeinek közepette hagyta el feleségét. Ezért is alakulhatott ki példás baráti kapcsolat közöttünk, a gyerekekkel és a volt feleséggel egyaránt. Az évek múlásával mostanra családommal is rendeződtek valamelyest a viszonyok. A megszakadt hajszálgyökerek azonban már sohasem tudtak regenerálódni. Ezért érlelődött meg bennem az eltökélés, hogy gyerekem iránt sohase kövessek el jóvátehetetlen bűnt. Olyannak fogadjam el, amilyen, erényeivel és hibáival együtt, mert mindenkinek joga van hibáznia, nem lehet tökéletes.
    - Látod, erre is jó ez a beszélgetés, hogy visszahalljam az újra megfogalmazott életszemléletet, amelyről részleteiben ugyan állandóan beszélünk egymással, de így összefoglalva egészen másként hangzik - mosolyog Illés, miközben felidézi a kezdeti időszakot, azokat az éveket, amikor még Herceg Jánossal hetente jártak riportutakra, amelyekre rendszerint Erikát is magukkal vitték.
    - Jó, hogy Herceg Jánost említette Illés, mert valóban a Dunatájban nyílt meg előttem a szellemi perspektíva. Mint kezdő novellaírót nemcsak további munkára, kitartásra biztatott Herceg János, hanem az akkoriban írott novelláim első kritikusa is ő volt.
    Abban, hogy Bácskertesen települtünk le, nagy szerepet játszott a szülőkkel való kezdeti konfliktusom. Helyet kellett keresni az új családi kapcsolat kibontakozásához. Megoldást jelentett, hogy Illés már korábban vett itt egy falusi hétvégi házat. Az itt eltöltött mintegy húsz év ellenére sem mondhatom, hogy igazán befogadott volna bennünket a faluközösség. Zárt világ ez, nagy életerő-tartalékokkal rendelkezik, hagyományaikat példásan őrzik. Az iskolában egy-egy osztályban húsz-huszonkét gyermek jár, ami figyelemre méltó egy szórványban levő kis faluban, mert ahol az iskola fogyatkozásnak indul, ott a közösség sorsa is megpecsételődött. Ennek ellenére úgy vélem, a bezárkózottság egyúttal a falu határain kívüli érvényesülési lehetőségeket szűkíti. A vidékről jöttek nehezen tudnak részeseivé válni a közösségnek, nem tudnak szolgaian alkalmazkodni az elvárásokhoz. Az idetelepültek egy periferikus társaságot alkotnak. Ezért is próbáltunk más megoldást keresni. Mivel főállásban Újvidéken dolgozom, próbáltunk ott lakásvásárlási kölcsön után érdeklődni, hogy ne kellene annyit utazni. Nem jött össze. Aztán felmerült bennünk az ötlet, hogy talán Zomborban vehetnénk házat, mert ott mégiscsak városi viszonyok között élhetnénk. Ebbéli szándékunktól gyermekünk, Illéske iskoláztatása tántorított el bennünket, hiszen akkor Kupuszinára kellene iskolába hordani, mert Zomborban már nincs nagy távlata az anyanyelven való tanulásnak. Felvetődött a Szabadkára költözés gondolata is. Ekkor döbbentünk azonban rá: bármennyire nem érezzük is Kupuszina ölelését, mégiscsak erősen kötődünk ehhez a közösséghez. A húsz év nem múlott el nyomtalanul. Fiunk ideszületett, ebben a közösségben érzi otthon magát. Végül is a maradás mellett döntöttünk.
    - A központban vettünk egy másik házat, oda költözünk át. Legnagyobb sajnálatomra kert nem lesz, pedig a régi háznál nagyon hozzászoktam a kertészkedéshez - bánkódik Illés. Majd arról beszél a házaspár, hogy az életükkel kell példát mutatniuk, és nem a szembefordulással, a vége-hossza nincs vitákkal.
    - Egyébként elolvastam valamennyi írást az Együtt sorozatban. Tudom, ki mit mondott. Éppen ezért ijedtem meg, hogy most a közösen eltöltött örök egyetértés útjáról kellene esetleg nyilatkoznunk. Mi nem így éljük meg a házasságot. Sok mindenben nem értettünk, és mind a mai napig sem értünk egyet. A legfontosabban, a család fenntartásának lényegében viszont sohasem volt eltérő a felfogásunk. Nagyon sokszor nem együtt, hanem egymás ellenében megyünk az úton. Aki olvassa majd Vajdaságban a rólunk szóló cikket, annak mindegy. Elhinnék rólunk azt is, hogy örök harmóniában és mintaházasságban élünk, viszont szomszédjaink ismernek bennünket, tudják botlásainkat. Hogy szemükbe tudjunk nézni, el kell mondani, hogy nagyon nehéz, válságos időszakok is voltak együttlétünkben, még a békítő tárgyalásig is eljutottunk. Hál istennek, ezt átvészeltük, ám nyitott, őszinte kapcsolatunk megtartása érdekében nem szabad elhallgatnunk, meg nem történtnek tekintenünk ezeket a válságos szakaszokat.
    Mielőtt a magnót kikapcsolnám, Illés megpróbálja egy mondatba összefoglalni véleményét a házasságról, a családról, amely számára szigetet jelent, egy zárt udvart, ahol megnyugodhat, elengedheti magát az ember, ha becsukja a kaput.
    - Széljegyzetként tenném csak hozzá, hogy ha valamiben konfrontálódunk, akkor az éppen ebből a felfogásból fakad, mert a család nem élhet csak langymelegben, nyitottságra is szüksége van - mondja Erika. Ők ketten így vannak együtt, teljesek pedig az ötéves Illéskével, akit - úgy tartják - ajándékként kaptak az élettől.

KOVÁCS Nándor


Címkék: Hét Nap



Utolsó hozzászólások

· Tumbász Leonárd íjász sikere
Lonárd GRATULÁLUNK BALLAGÁSOD alkalmábol! Sok sikert és ...
· Tumbász Leonárd íjász sikere
Lonárd GRATULÁLUNK BALLAGÁSOD alkalmábol! Sok sikert és ...
·  Kupuszinaiak a Palóc világtalálkozón
...fergeteges hangulat az V.Palóc Világtalálkozón...https://www.youtube.com/watch?v=yJTuDFd4Dtc ...
·  Kupuszinaiak a Palóc világtalálkozón
Az V. Palóc Világtalálkozón találkozunk! <3 <3 ...
· Kupuszinaiak a kecskeméti Csiperó fesztiválon
Láttuk őket a Polgárok Házában, Budapesten. Nagyon ...
· A Rákóczi Szövetség ajándéka
kis aranyosak ...
· A virágtermesztésben is fejlődni kell
nagyon szepek ...
· Kupuszinaiak a kecskeméti Csiperó fesztiválon
Gyönyörű viselet, még gyönyörűbb fiatalság !!! <3 ...
·  Kupuszinaiak a Palóc világtalálkozón
Nagy öröm és megtiszteltetés volt mindnyájunk számára ...

A keresett oldal nem található! | Vajdaság MA


A keresett oldal nem található! | Vajdaság MA