Piaci hangulatkép
A fotóra a legnépszerűbb közösségi oldalon bukkantam, és a sok értelmetlen bejegyzés között üdítőleg hatott. Kifejező arc, idő szántotta vonások, mégis a legtöbb fiatalt meghazudtolóan életigenlő tekintet – a kupuszinai Tadián Verona virágai között a zombori piacon. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy sikerült megismernem, elbeszélgetnem vele.– Régen milyen portékával járta a piacot?
– Egy-egy hold hagymát és krumplit ültettünk, minden negyedik sorba zöldséget, répát, abból megéltünk. Megvolt a vásárlói körünk, volt, ahol előre megrendelték az árut, nekem csak le kellett adnom a viszonteladónak. Voltak és vannak is nálunk nagyobb múltú és kínálatú piacozó családok, mi Zomborba, Apatinba, Valkóvárra jártunk az áruval még a békeidőben. Lovaskocsival mentünk, érteni kellett a pakoláshoz.
– Ma más idők járnak.
– Minden megváltozott. Azelőtt kis dologból is megélhetést tudtunk teremteni, ma bármi megterem, olcsó és még el sem lehet adni.
– Mikori a zombori piacon önről készült fotó?
– Tavaly fényképezték. Koromnál fogva most már csak nyári virágokkal foglalkozom. Egy héten kétszer megyek ki. Virágot árulok és viszek zöldséget is, ami a saját részünkre termesztettből megmarad. Ami fölösleges, azt megpróbáljuk eladni.
– Van-e kinek átadnia a tapasztalatait?
– Az egyik fiam továbbviszi, a másik nem, az ő felesége munkaviszonyban van, és ahol nincs nőszemély a gazdasághoz, ott általában nem működik a termesztés. Az egyik unoka, Tadián Natália viszont szép terveket dédelget. Végzettsége szerint óvónő, de eddig még sajnos nem kapott munkát. Nagyon ügyesen kiismeri magát például a fűszernövények világában, jelenleg ezzel kísérletezik, az én legnagyobb örömömre, büszkeségemre – hallottuk Tadián nénitől.
LMT
Forrás: Dunatáj hetilap, 745.-746. szám
