A kupuszinai népviseletes babák egyik készítője

Makk István 1942-ben született Kupuszinán, jelenleg is itt él, nyugdíjas. Érdekes, különleges hobbijairól ismert a faluban, mivel szinte egész életében a férfimunka elvégzése mellett nagy érdeklődést mutatott az inkább nők által kedvelt hobbiknak, munkáknak, mint amilyen a különböző kézimunkák, életnagyságú és egész pici kupuszinai népviselet megvarrása, színházi jelmezek, díszletekek, ajándékcsomagok, virágkosarak készítése és egyéb érdekességek. István felesége, Anna, saját magától, önerőből tanulta meg annó a kupuszinai népviselet megvarrásának és a különböző kiegészítők elkészítésének fortélyait, amit az évek során tökéletesített. Sok munkája volt, rengeteg népviselet és népviseletes baba készült el az ő keze által, amire akkoriban nagy volt a kereset a faluban, sőt külföldön is.
Istvánnak sok alkalma volt megfigyelni e munkálatot a feleségétől, és mivel érdekelte is, könnyedén elleste, elsajátította azt. Miután Anna 2005-ben elhunyt, férje foglalkozott tovább a varrással.
A babákra először a 2008-as kupuszinai falunap alkalmából varrt népviseletet, amikoris az akkori polgármester, Péter István megbízására másfél - két hónap alatt tíz lánybabát és egy fiúbabát öltöztetett fel. A kiállítás után mindegyik elkelt, Ausztráliába kerültek. Onnantól hobbiból készítette a kupuszinai babákat, amelyekre még ma is van kereset, igaz jóval ritkábban, mint azelőtt. A pici ruhák elkészítéséhez általában két, három nap szükséges, de mivel István örömét leli a varrásban, van, hogy késő éjszakáig dolgozik rajta. Főleg aprólékos kézimunkával készülnek a ruhácskák, de van vele némi gépi munka is.
Régebben kiállításokon is részt vett a babákkal, mint például a Vajdasági Kézimunka Kedvelők Kiállításán Temerinben és Bezdánban, ahol oklevelet kapott, valamint az organikus ételek és italok, kézművesek és néphagyományok nemzetközi fesztiválján, ahol elnyerte a leglenyűgözőbb standnak járó díjat. Ma már nem jár el személyesen kiállításokra, de produktumait eljuttatják oda a kupuszinaiak.
Ezenkívül a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színházában 25 éven keresztül kreálta a kulisszákat, sminkelte a szereplőket, majd egy hosszabb szünet után ismét bekapcsolódott a kulturális életbe: a falu idei színdarabjában, a János vitézben szereplők számára varr jelmezeket és elkészíti a királyi palota díszletét. Hosszú időn keresztül eljegyzési ajándékkosarak és virágkosarak, menyasszonyi csokrok megalkotásával, terem dekorálással, lakodalmas autók feldíszítésével is megbízták, valamint a helyi Szent Anna templom belsejének virágokkal való szebbététele is az ő feladata volt.
A munkáinak egy részéről múlt időben beszélhetünk, viszont sokat még ma is elvállal. Az viszont sajnálatos, hogy manapság nálunk nem nagyon van kereset a népviseletre, nagyrészt a hazánkban uralkodó pénztelenségnek köszönhetően, és sajnos nincs is olyan fiatal, aki szeretné megtanulni a mesterséget, amit István gyakorol.

---