Egy ifjú kupuszinai méhész
A méhészet egy mezőgazdasági ágazat, amely azon kevés tevékenység közé tartozik, ahol az ember nem csak kihasználja, hanem segíti a természetet. Gyarapítja és elősegíti mindazon fajok termesztését, amelyeknek beporzásra van szükségük.
Kupuszinán és környékén kedvezőek a feltételek különböző fajta mézek előállítására, amely feltételekkel már régóta él az Antalovics család.
Zoltán, a legfiatalabb Antalovics méhész mesélt eme érdekes és összetett tevékenységről.
Zoltán huszonhét éves, egyetemet végzett kupuszinai lakos. Már gyerekkorától lehetősége volt közelről megfigyelni a méhészkedést apja által, aki több, mint húsz éve foglalkozik vele. Ő is felmenőitől, rokonaitól tanulta el, Zoltán pedig két éve kezdett bele aktívan a méz előállításába, apjával és méheivel karöltve. Nyolcvan méhcsalád van a tulajdonukban, de idén meglesz a száz is. Egy család egyedeinek száma tizenötezertől akár több tízezerig is terjedhet. Ez évszakonként változik. A méhek nagyon érzékenyek az időjárásra, ez a fő meghatározója minden tevékenységüknek. Tavasszal kezdődik a méhészidény, amikoris az időjárás javulásával, a természet felébredésével beindul a méhek szaporodása, aktívabbak lesznek, nagytakarítást végeznek a kaptáraikban – ezt tisztuló kirepülésnek nevezik. A tavasz és a nyár eleje a fő méhész szezon. A mi vidékünkön augusztustól fokozatosan csökken a méhek aktivitása, ősszel szűkülnek a méhcsaládok, majd november végétől és a tél beálltával behúzódnak a kaptárakba és telelnek, lassan fogyasztják a mézet.
Az Antalovics méhészek számára a legfontosabb mézforrások a repce, az akác, a vaddohány és a napraforgó. Ezek közül a napraforgó a leghosszabban virágzó és általában a legnagyobb hozamú méhlegelő.
Zoltán elmondta, hogy elsősorban azért élvezi a méhészkedést, mert nagyon szereti a természetet, szoros kapcsolat fűzi hozzá. A méhek az ökoszisztéma szerves részét képezik, és a munkálatok nagy része is a szabadban zajlik (Antalovicséknak például a saját akácerdőjükben van az állományuk), így természetes módon összekapcsolhatja a kellemest a hasznossal. A másik ok, amiért érdemesnek és szép dolognak tartja megtanulni a szakmát, az a méhek nélkülözhetetlen szerepe az élővilág fennmaradásában, működésében. Különleges érzés tanúja és szakértője lenni egy ilyen alapvető és ősi "kultúrának", mint amilyen a méheké (50 millió éves méhkövületet is találtak már). Az ember több ezer éve foglalkozik méhészkedéssel: a mézet elveszi tőlük, cserébe viszont gondozza őket, és megfelelő körülményeket biztosít szaporodásuk számára.