Dr. Silling István a Magyar Művészeti Akadémia kitüntetettje
A Magyar Művészeti Akadémia november 5-én, a köztestület születésnapján tartotta meg idei második rendes közgyűlését. A Pesti Vigadó Dísztermében megejtett eseményen átadták a köztestület tagozati díjait.
A díjakat évente egy alkalommal, a köztestület őszi közgyűlésén adják át.
Örömünkre szolgál és zsugorodó közösségünk büszkeségének számít, hogy az idei kilenc kitüntetett közt van dr. Silling István egyetemi tanár, néprajzkutató, aki az Erdélyi Zsuzsannáról elnevezett népművészeti díjat vehette át.
Az ünnepélyes keretek közti díjátadón elhangzott laudáció a következőképp méltatta a kitüntetett munkásságát: "A vajdasági születésű Silling István nyelvjáráskutató, néprajzkutató, művelődéstörténész; a filológiai tudományok doktora. A szabadkai Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának megalapításától, 2006 októberétől egyetemi tanára, az Irodalom, Nyelv és Kommunikáció Tanszék vezetője 2012-ig. Néprajzkutatói tevékenységéért a  Magyar Néprajzi Társaság külföldi levelező tagjává választotta. Kutatásának homlokterében a vajdasági magyar nyelvjárások állnak, valamint a sok archaikus elemet őrző laikus népi vallásosság, kiváltképpen az archaikus apokrif népi imádságok. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyarországi nemzetiségek és a határon túli magyar kisebbségek néprajzi értékeinek gyűjtése és megőrzése terén. A nyelvjárástan, a szellemi és tárgyi néprajz, a helytörténet és az irodalomtörténet terén végzett több évtizedes áldozatos gyűjtő- és tudományos kutatómunkája kiemelkedő.
Silling István életművének eddig kibontakozott szakasza a vidék emberi, nyelvi, kulturális, szakrális, szellemi, tárgyi értékei felismerésének, értékelésének és népszerűsítésének jegyében tárgyalja Nyugat-Bácska történelmi-kulturális hagyatékát, a vidéken élők törekvéseit, igyekezetét és eredményeit. A Silling István által rögzített falukép és tájhangulat, a konzerválódott szellemi javak felmutatása merőben más, mint amilyet a falukutatás korai nagy mozgalma festett szociográfiában.
Nem magasztal, nem dicsőit, inkább magához ölel mindent, ami kedves számára: a szeretett hitvest, a csodált természetet, az emberkéz alkotásainak megbecsült darabjait, a lélek épülését szolgáló világi megállókat.
Örömmel köszöntjük a nagyra becsült és körünkből annyira hiányzó Erdélyi Zsuzsanna akadémikus asszony munkásságát és emlékét megörökítő díj átadásakor."
fczs
Forrás: Dunatáj, 855. szám