Dr. Silling István Magyar Életfa díjat vehetett át- laudáció
Január 14- én tartották a Magyar kultúra napja 2017. évi délvidéki központi ünnepségét a zentai Művelődési Házban, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség szervezésében, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a Thurzó Lajos Művelődési- Oktatási Központ és a Zentai Magyar Kamaraszínház társszervezésében.Az ünnep alkalmával Magyar Életfa díjban részesült dr. Silling István nyugalmazott egyetemi tanár, nyelvész, néprajzkutató, művelődéstörténész, a nyelvtudományok doktora.
Dr. Silling Istvánt a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet terjesztette fel a rangos életműdíjra. Az alábbiakban olvashatják a laudációt, amelyet Fekete J. József írt:
Silling István életművének eddig kibontakozott szakasza a vidék emberi, nyelvi, kulturális, szakrális, szellemi, tárgyi értékei felismerésének, értékelésének és népszerűsítésének jegyében tárgyalja Kupuszina sajátos világát, Nyugat-Bácska történelmi-kulturális hagyatékát, a vidéken élők mostani törekvéseit, igyekezetét és eredményeit, egyben látva a régió multietnikus és multikulturális jellegéből fakadó elkülönböződéseket és hasonulásokat, miközben regionális érdeklődése látókörének világpolgári horizontján teljesedik ki.
  Más ez a Silling István által rögzített falukép és tájhangulat, a konzerválódott szellemi javak felmutatása, mint amilyet a falukutatás nagy mozgalma festett szociográfiáiban, szociografikus regényeiben, ahol az örömtelen életet, a fásultságot és a gyűlöletet disznószag és a betegség réme lengte körül. Silling falujában az imádság kelti a napot és szólítja nyugovóra, a szorgos munkanapok fölött balladai homályból kilépő emlékfigurákat formáznak a felhők, a hit, a remény és a szeretet járja át az életet adó tájat. Mondhatnánk, hogy idealizálja a felkutatott népéletet, ám erről szó sincs. Silling István születésétől Kupuszina és Nyugat-Bácska levegőjét szívja, éli a népéletet, munkáiban csak a nép életének múltját kutatta, és az érdekelte legfőképpen, hogy mi volt az, ami elviselhetővé tette a disznószagot, a hagyma- és paprikaültetvények fölötti görnyedezést, a veszteséget, a fáradtságot, a gyűlölködést. A választ a hitben és az alkotószellemben találta meg.
 Munkássága is ezen alkotószellem jegyében teljesedik ki.
  Dr. Silling István nyugalmazott egyetemi tanár, nyelvész, néprajzkutató, művelődéstörténész, a nyelvtudományok doktora. A szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar egyetemi rendes tanáraként vonult nyugállományba. Volt a Kar Irodalmi és Nyelvi Tanszékének vezetője, az Újvidéki Egyetem Szenátusa Társadalmi és Humántudományok Szaktanácsának tagja. Hangtant, mondattant, helyesírást, retorikát, dialektológiát, népköltészetet tanított.
  Magiszteri értekezését nyelvjárástanból, a sajátos palóc nyelvjárású bácskai nyelvjárássziget, Kupuszina nyelvhasználati sajátosságairól írta Kupuszinai tájszótár címen. Nyelvészdoktori disszertációját A vajdasági magyar archaikus népi imádságok nyelvi aspektusai címen védte meg az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszékén.
  Néprajzkutatói tevékenysége elismeréseként a Magyar Néprajzi Társaság külföldi levelező tagjává választotta. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, valamint tagja a Nemzetközi Magyarságkutató Társaságnak, a Kiss Lajos Néprajzi Társaságnak, a Vajdasági Magyar Közművelődési Társaságnak, a Magyarságkutató Tudományos Társaságnak. A Néprajzi Látóhatár (Debrecen) című periodika kiadó tanácsának tagja.
A kupuszinai állandó néprajzi gyűjtemény létrehozója és őre (1990-től).
Vendégtanár a Szegedi Tudományegyetem BTK Néprajz Tanszékén 2000-ben a tavaszi félévben, valamint a Debreceni Egyetem BTK Néprajzi Tanszéken 2002-ben a téli félévben.
Több hazai és külföldi, nemzetközi és regionális, néprajzi és nyelvészeti tanácskozáson, szemináriumon, konferencián, kongresszuson értekezett a vajdasági magyarok nyelvjárásairól, népi hagyományairól, laikus vallásosságáról, különös tekintettel a vajdasági magyarság körében megőrzött archaikus népi imádságokról, azok sajátosságairól, és az itteni szabadtéri szakrális emlékekről. Számos tanulmánykötet társszerzője.
A nyelvjárástan, a szellemi és tárgyi néprajz, a helytörténet, a művelődéstörténet, az irodalomtörténet és a szépirodalom terén kifejtett tevékenységét huszonkét önálló kötetben dokumentálta.
Több tanulmánykötet szerkesztője, recenzense.
Nyelvjáráskutatói munkáját dicséri az általa megalkotott és a dialektológia egyetemi oktatása óta hiányzó Vajdasági magyar nyelvjárási olvasókönyv (2010) mintegy 90 szövege az egész tartományból. Elkötelezett lokálpatriotizmusának nyelvjárástani tanúbizonysága a Nyugat-bácskai magyar nyelvatlasz (2012), Penavin Olga nyelvészprofesszor publikációi után az első ilyen dialektológiai munka a Vajdaságban. Népnyelv és népélet. Nyelvjárásainkról és vajdasági nyelvjáráskutatásunkról (2015) című kötete a szerző idevágó interdiszciplináris tanulmányait közli olyan geokulturális régiókról is, amelyen még sem magyar nyelvjáráskutató, sem magyar néprajzkutató nem járt. Művelődéstörténeti érdeklődése is a szülőföldjéhez köti. Ilyen jellegű jeles alkotása a Barangolások Nyugat-Bácskában című kiadványa (2012).
Eddigi munkáját számos elismerés és kitüntetés övezi. Díjai közt szerepel a szabadkai Üzenet folyóirat díja a legjobb társadalomtudományi tanulmányért (1996), a vajdasági Kiss Lajos Néprajzi Társaság Kiss Lajos Emlékplakettje a vajdasági magyarok folklórjának kutatásáért (1996). A Györffy István Néprajzi Egyesület (Budapest–Debrecen) A magyar népi kultúra kutatásáért emlékéremmel tüntette ki 2008-ban, 2010-ben a Herceg János Irodalmi Díj kitüntetettje. Ugyanebben az évben elnyerte Apatin község Októberi Díját a néprajzkutatásért. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Csűry Bálint díját vehette át nyelvjáráskutatásért 2012-ben, 2013-ban Pro Ethnographia Minoritatum Emlékérmet adományozta neki a Magyar Néprajzi Társaság a kisebbségben élők néprajzának kutatásáért, és ugyanebben az esztendőben vehette át a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, a Magyar Művészeti Akadémia 2015-ben neki adományozta az Erdélyi Zsuzsannáról elnevezett Népművészeti díját.
Silling István felfedezte a Vajdaság, Nyugat-Bácska és Kupuszina néprajzi, nyelvjárási, hely- és művelődéstörténeti kincsének gazdagságát, a népi vallásosság mélységeit és a szakrális építményeinek bőségét, amit kutatói és tanári munkája révén adományként helyezett a jövő nemzedékek elé. Legyen a Magyar Életfa díj ösztönzője további munkásságának!
FEKETE J. József
Forrás: Nyugat-bácska portál