Tisztelt tagság, kedves olvasók !

Az a ritka, de megtisztelő feladat jutott nekem, hogy jubileumi köszöntőt mondjak ebből az alkalomból, mert ugye 60 éves fennállása az egyesületünknek tiszteletre méltó idő. Mi minden történt ez alatt az idő alatt, mikre és milyen eseményekre kell most emlékezni, mi az amit most nem szabad figyelmen kivül hagyni ?

Természetesen hiábavaló vállalkozás lenne mindent felsorolni időrendi sorrendben és sok idő is kellene ehhez. Ezért inkább az elmúlt idő üzenetével foglalkoznák, amit tetteikkel irtak és a megteremtett javakkal pecsételték meg tetteiket, és ez az, tisztelt mindannyian, amit nem lenne jó elfelejteni.

Tudni kell hogy minden időnek megvoltak a sajátos feladatai, még ha az mai szemmel semmisnek is tünhetnek, olykor-olykor mosolyogtatónak. Évekbe tellett mig az egyesület polgárjogot szerzett az akkori szigorok között, hisz gondoljunk csak bele, volt olyan idő is - ahogy a "pecainduló" mondja - a horgászást hetente csak egyszer engedik, akkor is csak a Nagyduna vizén ...

Aztán amikor már engedélyezve voltak a sűrűbb kimenők, akkor a jegyek árának kérdése volt a gond, amely évről-évre, de azóta is visszatérő téma.

Na meg a másik nagy kérdés! Hogyan kijutni a vízpartra, ha esős az idő? Lehet a mai 20-30 évesek nem emlékeznek a volt salakútra (bicikli útra), de ez akkoriban "létfontosságú" volt, amit természetesen nem csak a horgászok használtak. Ezt az utat is minden évben karba kellett tartani, ami az akkori szűkebb években meg is haladta anyagi erejét az egyesületnek.

És ahogy a honlapunkon is olvasni lehet következett a horgászotthon megalapozása és építése. Épp ezért erről illetve ezen időszakról most nem sorolnék, de azért megemlíteném azokat akik sokat tettek az adott időben azért, hogy itt most igy ünnepelhessünk. Látható a pecabungaló történetében Fiser Józsibácsi neve, Juhász Pistabácsié, Jánosi Palibácsié. Ök már Szent Péternél űzik tovább a szakmát - Isten nyugosztalja őket, mi pedig tisztelettel emlékezzünk rájuk!

Aztán még itt van az öreg Bocsa, a fiatalabbak közül Fontányi Gáspár, Szidor János, Szklenár Pál, Guzsvány János az egyesület egykori oszlopos vezető egyénisége, Tót Jóska Apatinból, aki lelkes horgász és községi tisztviselő is volt, Papp György a helyi szövetkezet igazgatója és többen mások is.

Akiket most nem soroltunk fel ne nehezteljenek, majd egy legközelebbi alkalommal újabb nevek is előkerülhetnek.

Az aszfaltút megépitésénél biztosítottakat is kellett verbuválni, mert a biztosító igy kedvező kölcsönt tudott adni. Voltak verbuválók is és biztosítottak is, csak hogy utunk legyen. Micsoda öröm lett az első fázis befejezése után, ami "véletlenül" az otthonunknál ért véget. És ha az újabb időket nézzük, erről is lenne mit mondani, lenne kiről beszélni. Amint látható lassan épülünk, szépülünk, ha éppen nem is napról-napra, de hónapról¬ hónapra, igen, és engedjék meg, hogy kimondjuk "erre igazán büszkék is vagyunk". Mert hogy ezek a kisegitő mellék helységek ma már komolyabb objektumokba is megállnák helyüket. Fontosnak tartjuk az épület emeleti részének ezt a fázisát, illetve a tetőszerkezet újraépitését is. A többi majd jön, hozza az idő és a lendület.

Na és persze a csónak kikötők, a mólók rekonstrukciója, ezek is fontos mellék helyiségnek számitanak. Főként a biztonságos használat és nem utolsó sorban a kinézetünk jellemzője is a környéknek. Ha elkészülnek huzamosabb ideig lehetünk nyugodtak, reméljük a csónaktulajdonosok örömére, még ha a fémelemek nem is tájba illőek, de mégis a jobb minőség érdekében. Az udvarhelyiség barátságosabbá tétele és a környezet karbantartása a gondnokok igyekezetéről tanúskodik. Tudjuk mindig lehet minden szebb is jobb is és reméljük lesz lS idővel, amikor a fontosabb tennivalóink azt e fajta törődést megengedik.

S ha már a jelenben vagyunk pár gondolat az időszerű témákról, ami ugye mindennap kisér bennünket. Tudott, a társaságunk egy része az élő Dunát kedveli jobban és szívesen bóklászna mindkét oldalon, úgy mint azelőtt ... ! Ezzel kapcsolatban sajnos nem tudunk biztosat mondani. Néha meg-meg csillan valamilyen reményféle, de azután gyorsan semmivé válik, s jó ha az érdekeltek elfogadják, hogy még sokáig nem megyünk külföldre horgászni.

A DTD-vel valamelyest jobb a helyzet, azzal hogy tisztázódott a kerítésen belüli rész, ahol a mi rendszergazdánk gazdálkodik, igy ez nem tiltott terület a "Vojvodina sume" engedélyével rendelkezőknek. Azt hiszem túl optimisták lennénk ha feltételeznénk hogy a csatorna többi részén is hamarosan horgászhassunk az emlitett engedéllyel, mert a gazdálkodók keményen besáncolták magukat. No, de lehet utóvégre erre a részre is engedélyhez jutni, akinek van rávalója. Az meg ugye sűrűn van hogy "a szomszéd legelője mindig zöldebb". Egyszóval itt is van még teendő a tagság érdekében.

Tisztelt tagságunk, kedves vendégeink.

Gondolatban végig pásztáztuk egyesületünk történetét a hallomások alapján. Biztosan voltak még olyan események, amelyeket meg lehetett volna most emliteni, de már sajnos feledésbe merültek. Ám az elmúlt idő szelleme és a tagságunk mindenkori többségének azon szándéka, hogy az egyesületen keresztül valósitsa meg érdekeit a sporthorgászat területén az ma is időszerű. Időközben valódi egyesületté fejlődtünk ki és úgy érezzük, tudjuk szolgálni tagságunkat, igazolva ezzel társadalmi vagyis közösségi célkitűzéseinket és létezésünket. Végezetül pedig engedtessék meg azt, hogy kivánjam, igy legyen ez a jövőben is. Találja meg a tagság azt a vezetőséget, akik megtalálják velük a józan párbeszéd és a partnerség fonalát, működve továbbra is mindannyiunk érdekében.

Köszöntőt mondott,

Maros Tibor, az egyesület elnöke.