A pecabungaló története

A Horgászegyesület 1972. évi közgyűlése rendhagyó volt. Az akkori vezetőség 1972 márciusára – áprilisára elvégezte a szükséges tájékoztatást, beleértve a kellő reklámot is a nagy eseménysorozat megnyitásához. Érezni lehetett a levegőben, nem mindennapi esemény van készülőben, és az előadók is tudták kellően szinten tartani a hangulatot. Azóta, ill. 1972 óta sok közgyűlésen és elnökségi ülésen vettem részt, de ma is úgy érzem, az a hangulat ott, akkor különleges volt. A Balog vendéglő telve embrekkel – horgászokkal. Még ha a bejárati ajtó nyitva is volt, a cigarettafüsttől sűrűbben pislogtunk többen is, és nem arra figyeltünk, mint legtöbbször, hogy mennyi is lesz az engedély ára, mennyi a tagdíj. Nem is volt most ez körül érdemi vita. Vártuk a nagy javaslat tételt, ami, azt hiszem, külön napirend pontként – utolsóként meg is történt. Épitsen az egyesület otthont magának, mert már végső ideje fedelet teremteni a fejünk fölé, új tartalmat adni az egyesület létezésének, munkájának. Az előadók, illetve elnökségi tagok, akik magyarázták az elképzelést a következők voltak:

- Fiser Pista bácsi – a vegyszerek jó ismerője és a nép bizalmasa. A szövetkezet vasárú üzletében, ahol vegyszereket is árultak, szerzett magának tekintélyt, főleg tudásával és szerénységével,

- Jánosi Pali bácsi, aki állandóan nyüzsgött, tett-vett egészen 1946-tól.

- Juhász Pista bácsi, kőműves – épitész, a szakmai rész tolmácsolója. A feladatkör a magyarázás körül úgy volt meghatározva, hogy Fiser elmondta, kell az a fedél véget vetve az albérlősködésnek, és majdani világosabb célok majdani megvalósitása érdekében.

Jánosi a leendő épület szélesebb körű hasznosítási lehetőségéről beszélt, kiemelve a táj vonzását s azt, hogy idővel a falu fiataljainak kedvenc kiránduló helyévé válhat a környék. Juhász Pista bácsi ezután maga elé tárt egy A4 – es kockás lapot s elkezdte magyarázni: Földszint + emelet, mert emeletes épületről lenne szó ( 9 x 10,42 m ) , ahol a földszinten helyet kapna : Társalgó, nyéltartók + terasz, az emeleten nagyterem ágyakkal, alvási lehetőséggel + két helység a gondnok számára. A többi, mondta, majd már alakul.

A falu környéke egy régi térképen. Sárga ponttal jelölve a bungaló helye

És hát megtörtént. A vezetőség megbízott tagjai megtették javaslatukat. Persze, hogy nagyon nagy többséggel megszavazták a javaslatot. A kocka el lett vetve, el lehetett kezdeni az épitéssel kapcsolatos teendőket. Rögtön a helyszinen javalatok is születtek, kik mit, fognak csinálni, kik minek a hordozói, s miután mindez megtörtént, az egybegyültek italuk elfogyasztása után lassan indultak hazafelé.

Ennek a napnak az eseményei több mint 30 év távlatából is azért maradtak meg ilyen élénkül, mert bár nem voltam semmilyen előző listán, a szervező bizottság ott az ülésen név szerint megkérdezte, kedvem lenne-e bekapcsolódni, hisz egy okleveles fiatalember bőven talál magának munkát az elkövetkezőkben. Akkor s ott ez nekem sokat jelentett. Meg is határozta az elkövetkező 30 évemet a helyi sporthorgász egyesülettel kapcsolatban. Vállaltam is, feladatul is kaptam az idők folyamán az egyesületben dolgozni, amit még ha sokszor inkább szemlélőként, vagy semlegesként kísértem volna, mégis örömmel csináltam, csináltuk, mert ez csoportmunka s nem is a legkönnyebjéből való.

Mivel 1972 – től 1973 – ig a hadseregben voltam, hazajövet eljött az ideje a tetteknek, cselekedni kellett, mert már bőven volt mit tenni. No, de még pár tényező erejéig maradjunk 1972 – nél.

Mindig érdekes téma, honnan az az eléggé terjedelmes terv az igen szerény pénzügyi lehetőségekkel rendelkező eggyesületnél. A válasz keresésénél tudni kell azt, hogy a "Pcsela" földműves-szövetkezet az egész vezetőségével besorakozott az ügy mögé. Jánosi Pali bácsinak, a szövetkezet sofőrjének gondja volt arra, hogy tudatosítsa, mikor mi kell, kezdve az igazgatótól, a munkaegységek vezetőin keresztül, no meg a szerelőkkel s a kétkezi munkásokkal is. Igy a szövetkezet gazdaságán lévő szállások ( romos állapotban ) elég téglát „termettek” a földszint megépítéséhez. Ezeknek a tégláknak a kiszedését és szállítását a szövetkezet gazdasága vállalta s végezte is el, Kócé Sándor agronómus vezetésével. Sándor az igazgató bizottságnak azt mondta: Nem bánja az egészet, mert igy tiszta termőföldet kapunk a komplexumokban, nem kell kerülgetni a tanyákat s helyeiket, nem törik többet a tárcsalevél stb. stb. A Tanács, vagy igazgató bizottság sem bánta, szóval, volt egy jóindulat ezen emberek részéről, s gazdaságilag ezt a 1970-es évek elején elbírta a szövetkezet. Ugyanígy jött a más épületanyag egy része is, de a szállitás, illetve anyagmozgatás nagy része is igy lett megoldva, mert a traktor és a 8 tonnás pótkocsi bizonyult a legjobb kombinációnak, lévén, hogy Duna menti lokációról van szó. Az 1972 és 1973-as év első felére álltak a földszint falai, amit a szervezet tajai és a pártolók főleg önkéntes munkával építettek fel. Az utolsó nagyobb méretű önkéntes munkaakció a falak földszinti részének betonkoszorúval való körülöntése, és a mennyezet megerősítése volt. Ezen már jelen voltam, mint katonaviselt személy.

A bungaló épülete télen

Feltűnt, hogy az elvégzett munka mennyisége és a jelenlévők száma nincs arányban. Szóvá is tettem ezt Jánosinak. Ő azt mondta, hogy ez az önkéntes munka "öröme". Nem lehet parancsolni az embereknek, mert nem fizetünk. Örülni kell a kevesebbnek is. Persze, Jánosi mögött ott volt már az 1972 – es év ezen közmunkájának tapasztalata is. Lélegzetvételnyi szünet következett és az elképzelés változtatására is szükség volt. Az önkéntesség kifulladt. Nagy falatnak mutatkozott ez attól függetlenül, hogy a papirforma szerint volt a faluban elég téglával bánni tudó ember. Felszínre jöttek olyan dolgok, amelyek sürgették az elképzelés változtatását. Ekkor lépte Fontányi Gáspár már a szervezőbizottság részéről jól észlelhető magányos vállalkozásait. Azt csinálta ugyanis, hogy szerelőről lévén szó, apróbb javításokat végzett el a traktorokon, vagy más mezőgépeken, s amikor a gazda megkérdezte, mivel tartozik, Gáspár azt felelte: Semmivel , de ha kedved szottyan, eljöhetsz egy pár órára a horgászotthon épitésének akciójára. Ezt ugye csak úgy és akkor volt jó mondani amikor a család többi tagja is hallotta, hogy a családon belül kevesebb legyen az apellátum. Fontányi mester "csapata" így meghordta a homokot az emeleti rész felépítéséhez és a leendő tapasztáshoz is, persze beleértve a homok kibányászását.

Mielőtt folytatnám, megjegyezném:

Több nevet említek majd, de mindenkit emlékezésből lehetetlen felsorolni. Itt is elnézést kérek azoktól, akik névtelenek maradnak ez alkalommal, bár nem azt érdemelnék. Úgy gondolom, javításra, bővítésre a honlapon mindig akad lehetőség, és igyekszünk is majd e téren.

Időrendi sorrendben Bocsa János bácsi "nagy dobása" következett. Tégla kellett volna, de olyan gyorsan nem tudtunk szerezni, venni, ideszállitani stb. Ugyanis látva, hogy önként nem megy, a helyi Kertes Építkezési Vállalattal megállapodtunk a munkálatok folytatásában. Mivel már szerződésünk volt az épitkezőkkel, az idő mint tényező játszotta a maga szerepét. Szóval tégla kellett sürgősen, de a helyzet kilátástalan volt. Ekkor dobta Bocsa János bácsi a mentőövet, felajálva kölcsönre udvarában lévő tégláját, ami megoldotta problémánkat.

Fontányi mester "fuvarosai" akcióban, a tégla a helyszínen, kezdődhetnek a munkálatok, illetve folytatódhatnak. Híre ment a faluban, hogy a család idősebb hölgy tagjai bizalmatlanok az egyesülettel szemben, s ebből érezhető feszültség is keletkezett a családban. A konfliktus a tégla visszaszállításával megoldódott, de János bácsinak többször kellett időközben a kételyeket eloszlatnia. Az egyesület ezért a honlapon keresztül is köszönetet mond neki.

Amennyire jobb pozícióba kerültünk most a munkálatok folytatását illetően, úgy függőben lettünk pénzügyi téren, mert az egyesület 2-3 éves jövedelme forgott kockán.

Ekkor lépett színre az apatini "Bucov" Sporthorgász Egyesület, kölcsönözve a szükséges pénzt, persze kamattal, ahogyan egy pénzével törődő jóakaratú szomszédtól ez várható. Egyesületünk csak építkezett, és lassacskán eladósodott. Mesék keltek szárnyra a faluban, ami érthetően, tömeges tagságvándorlást eredményezett. Az amúgy is kevés pénz, ami az időközben megemelt tagsági díjból befolyt még kevesebb lett, veszélybe sodorva a kölcsön esedékes részének visszafizetését. Mindezt elmondtuk hitelezőinknek, illetve az apatiniaknak, amire a "Bucov" elnöksége annyire belátó volt, hogy olyan döntést hoztak, miszerint a visszatérítést úgy intézzük, ahogyan tudjuk, illetve bírjuk, de mi csak építsünk, hisz ahogy mondták: rokonszervezetek vagyunk, vagy mi?

Ez idő tájt Tót Jóska közgazdász, az apatini "Bucov" - bani funkciója, valamint a községi képviselőtestület titkára lévén, kellő rálátásssal bírt problémáinkra és segitőkészségével nagy mértékben megkönnyítette munkánk végzését. Úgy gondolom, Jóskának és az apatini "Bucovnak" is e téren köszönettel tartozunk.

Amikor a Kertes elvonult háztájunkról, Szidor János ácsmester lépett színre munkásaival, a tetőszerkezetet ácsolták. Itt velük dolgozott Szklenár Pál is, aki szintén ismerője az ácsmunkának. Ez a csapat a teljes tetőszerkezetet megszerkeztette, és ezután az épület, ha kopaszon is, de állt.

Hogy az ajtók, ablakok régiek, nekünk nagyon szépek és jók, hangsúlyozták a többiek, mert végre otthonra találtunk.

Lassan szivárogtak vissza az elvándorolt tagok, talán úgy érezve, ők is otthonra találtak. De mi nem haragszunk, mintha mi sem történt volna, hisz egy határozott egyesület vezetői nem kicsinyeskednek. Mi pedig igenis határozott és komoly egyesület vagyunk, hiszen már otthonunk is van, a "Pecabungalló".

A Fácán Vadászegyesület támogatását is meg kell említeni. Ők mind a kezdeteknél, mind később is hol ilyen, hol olyan formában jelen vannak az indulástól egészen napjainkig. Kezdetben külön helyiség lett tervezve számukra, dolgaik és fegyvereik külön helyiségbe való tárolására, de időközben erről lemondtak, átengedve a horgászegyesületnek a nekik szánt szobákat.

Mint már említve volt, végül is lett egy épületünk: kívül - belül bemalterozva, ajtókkal, ablakokkal s különféle használt régi bútorokkal ellátva. Persze, mindezt kaptuk. Pár asztalt, széket a tűzoltóktól, az iskolától, a Művelődési Egyesülettől. Italmérő pult, söntésféle tákolmány is lett, s immár gondnok, háznagy, egyszóval mindenes kerestetett. Pályázatot írtunk ki erre a posztra, amire többen is jelentkeztek.

Sulc Imrére esett a választás, mert Imre több szakmához értett. Mindjárt be is mutatkozhatott, mint szobafestő. Nem kellett sürgetni, mert jól felfogott érdeke volt a mielőbbi megnyitó, az épület megnyitása.

Megjegyzendő, hogy a szükséges okmányok megszerzése a megnyitáshoz a zártkörű vendéglátással nem ütközött, mert élveztük a feljebbvalók bizalmát. Megmaradt emlékbe az illetékes felügyelő eligazítása, amikor azt kérdezte: Honnan tudja ő, hogy horgászok tartózkodnak-e az ivóban, vagy mások? A válasz egyszerű volt és világos. Aki sáros csizmában és öreg ruhában van, az horgász, s nem kell itt nagy igazoltatás. Bár a földműves emberek is hasonló szerelésben járnak, de ezek után a felügyelőnk mindenkit horgásznak nézhetett és nézett is.

A "gombaernyők"

Rengeteg tennivalója akadt a gondnoknak, na de a vezetőségnek is, hiszen a környék még jobbára vadonra hasonlitott, mint takaros otthonra. Eső után sár mindenfelé, az ivó küszöbéig kellett a sarat taposni és ezt aztán látta mindenki. Gondnokunknak az első hozzájárulása a környék rendezéséhez az volt, hogy a mai teraszrész alját lebetonozta. Azért is érdemes megemlíteni ezt a munkát, mert kemény röggé vált cementet darált kalapácsos darálóval gondnokunk, hogy az amúgy már használhatatlan maradékot hasznosíthassa. Következett a csövek elhelyezése a falban és az elektromos vezetékek behúzása ezen csövekbe .... , és lépésről lépésre vált az épület használhatóbbá. A tagság, illetve a horgászok számára az első hasznos előnyt a horgászbotok tárolása nyújtotta. A már emlitett vadászok raktára lett erre a célra átalakitva úgy, hogy nyéltartóféleségek kerültek a falra. Igy már sokkal könnyebb lett, nyelek nélkül kibringázni vagy motorral kijutni az otthonig, elvenni a nyeleket és már irány a csónak....

Azonban nem telt el pár hónap, és megjelentek a "szarkák". Többen úgy gondolták, legegyszerűbb úgy felújítani a szerelést, ha a nagy választékból a megfelelőt levágják (főleg a Musztáng-horgok voltak vonzóak.) Ha a zsinórt cigarettával egy kicsit megégetik, az szakad az első erőpróbánál. Ez amolyan szívküldi csínytevésnek számít a horgászok között.

Látván, hogy szertáros nélkül az ügy nem érhet sose véget, a horgászok elkezdték újból hordozgatni felszerelésüket, amelyek főleg 5 méter hosszú tengerinádakból álltak, az úton viszont újból jól kellett vigyázni a közlekedésben.

Ez volt az első öngól, amelyet magunknak lőttünk, mert bizony nagyon olcsón és hatásosan lett megtorpedózva a nyelek elhelyezésének akkortájt lehetséges módja.

Hamarosan ismét a "saját hálónkból kellett kikaparni a labdát" avagy jött a második öngól. Ugyanis az emeleti nagyterembe került tizenpár bakaágy, szintén ajándék. Ezekre a egyesület szivacsokat vett, lepokrócozta és igy lehetőséget teremtett a az ottalvásra. Ám azok a tagok, akik ezt igénybe vették, legtöbbször azért tették, mert többet ittak a kelleténél, és ami igaz, hogy képtelenek voltak hazabiciklizni. Tudni kell, hogy aszfaltút a töltésen még nem volt, hanem a töltés lábán, alján készitett salakúton közlekedtünk. Nos, ez a bicikliút bizonyult olykor túl szűknek, ami nem is lett volna égbekiálltóan nagy baj, de ezek a "tisztelt" vendégek néha "rókáznak" is, néha nem találták az illemhelyet - igy, gyorsan láthatóvá vált, hogy nem ezt akartuk, nem igy gondoltuk. Tetézte az aggályokat, amikor a "berkeken belül" olyan pusmogás is hallatszott, hogy orvhalász-gyanús akcióknak kezd a bázisává válni az épület. Ugye logikus, hogy lépni kellett. Persze, szóvá is tették ezt a gondnoknak, meg azt is, hogy a baromfit jó lenne távol tartani az asztalok környékéről. Nos, a dolog elég gyorsan azzal végződött, hogy ha az Egyesületne ez igy nincs jól, mondta a gondnok, ő megy, mert nem járhat minden vendég után stb....

Ezt a felmondást elfogadtuk, s új gondnokot kerestünk. Mielőtt folytatódna a gondnokkal kapcsolatos eseménysorozat, szólni kell még a fészer – raktár megépítéséről is, amit alkalmi lehetőség kínált, s tudtunk élni vele. Lévén, hogy abban az időben jobb évek jártak a gazdaságra (1976 – 1979), a falu erre illetékesei úgy döntöttek, hogy a Művelődési Otthon nagytermét is alaposabban felújítsák Egyebek között ekkor került sor az addigi padló felszedésére és a nézőtér mai formájának kialakítására. Ez a padlódeszka került ki a Horgász Otthonhoz, s lett belőle az említett fészer, raktárral, jelentősen növelve az objektum gazdálkodási lehetőségeit.

Faanyagról volt szó, tehát ezt az akkoriban fiatal ácslegények hozták össze Szidor János ácsmester koordinációjával, s a jelek szerint nem is akárhogyan, mert még mindig céljait szolgálja. Janovics János (Majz), Bazsantik János, Pécsi József, Szklenár Pál megérdemli, hogy a nevüket itt is megemlítsük. Pár év eltelt, amig ez a fészer is megtalálta rendeltetési helyét, s ez főleg a mindenkori gondnok igényeitől függött.

Visszatérve a gondnok-vonulathoz, következtek, mondjuk így, a beugrók, vagyis alkalmi emberek, akik próbálkoztak, de voltak olyanok is, akik inkább segitő szándékkal, úgymond besegítettek, amig az egyesület nem talál megfelelő megoldást. Ilyenek voltak : a baranyai Jan, Ric Karcsi, Fontányi Gáspár és Jánosi Pali bácsi. Ezek az emberek is kivették részüket az objektum, illetve épület megőrzésében, olykor szépítésében. Mindent lehetetlen felsorolni, mert majdnem mindenkihez kötődik valami. De erről az említett emberek is vallhatnának, kivéve Jánosit és Jant.

A helyi Pcsela Födművesszövetkezet, mint bérlő is érdemel helyet ebben az anyagban, mert 1988- tól 2003 ig jelen volt az egyesület életében, és nem is akárhogyan.

A valósághoz tartozik az is, hogy lassan–lassan az épület olyan lehetőséget is kínált, ami vonzóvá vált úgy a szövetkezet, úgy a falu szervezetei számára. Így a Helyi Közösség is állást foglalt a szélesebb körű társadalmiasítás mellett, ami abból állt, hogy az emeleti nagyterem kiválóan alkalmas lehetett, ritka és arra ráérdemes vendégek megvendégelésére. Ehhez persze az emeleti részt helyre kellett rázni, ami 1987- ben meg is történt a Helyi Közösség beruházása által. A diszkréció, a táj varázsa több fontos és érdekes megbeszélést tett lehetővé, általában, úgymond saját rezsiben.

Az épület a mólóról fényképezve

Két év múlva a szövetkezet belátta, hogy az épület üzemeltethető gazdaságosabban is, igy 1990- ben úgy döntött, hogy áramosítja a környéket, illetve az objektumot. Ehhez kellett 2100 m magasfeszültség és még majdnem ugyanennyi alacsonyfeszültség is, na meg a trafó, a villanyoszlopok és egyéb apróság. Attól függetlenül, hogy a magasfeszültség felét és a trafót az Elektrovojvodina finanszírozta, még mindig nagy összegről volt szó. Évekig tartó elkötelezettségre és kölcsönös bizalomra utalta a bérlőt és a bérbeadót is. Ez az akció, áramositás nem ment máról holnapra, és bonyolult pénzügyi kombinációkat igényelt. Két év leforgására volt szükség, mig a folyamat befejeződött.

Az egyéb munkálatok is jól haladtak, ami látható az egyesület 1993–ban elfogadott évi beszámolójából:

• 1989- ben : A terasz fémszerkezetének beszerzése és a terasz beépítése 14.141 Din, amely a bérleti díj értékére átszámítva 1,14 évet tesz ki.
• 1990–ben : További épületanyag beszerzése 23.901 Din + munkadij 16.870 Din. Össz érték 40.771 Din. A bérlet értéke 15.000 Din, azaz 40.771 : 15.000 = 2,7 év.
• 1991–ben : A gombaernyők elkészitése, a büfé és a raktár kiszélesítése és a büfé lambériázása. A bérlet értéke 21.000 Din, ami 1,11 évet tesz ki.
• 1992–ben : Magasfeszültségű részvények vásárlása ( 10 db ) 100.000 Din, ami 4,84 bérleti évvel egyenlő.
• A belső villanyhálózat, valamint 38 villanyoszlop megvásárlása és kiszállitása megközelitőleg ugyanennyi.

Ez összegezve 10 bérleti év árát jelenti. Pénzre váltva cirka 30.000 DM, amit a szövetkezet beruházott a felsorolt években. Ebből az összegből 4000 DM volt vezetve az egyesület számláján.

Ennyit az elmúlt évek pénzügyeiről, melyekben Papp György a szövetkezet igazgatója oroszlánrészt vállalva intézte ezen akció pénzügyi hátterének biztosítását.

Ami a gondnokokat illeti, persze mindig akadtak gondok, ugyanis a tagság több alkalommal is bírálta a gondnokok viselkedését, amire a szövetkezet figyelmet forditott. A változtatások, illetve a gondnokok cserélése néha simábbá, néha pedig döcögősebbé tette az egyesület életét, amig a 10 bérleti év tartott. Kivételt képez az utolsó két év, amikor a szövetkezetben igazgatócsere történt, és ez magával vonta a gondnok újbóli leváltását is. Ekkor már megindult a hanyatlás szinte minden téren. A gondnok feledékenysége miatt a leglátványosabb károk közé tartozik az épület vízzel való elárasztása a padlástérben elhelyezett víztartályból, valamint a környék elhanyagolása is. Az új vezetőség reagálása elkerülhetetlenné tette a bérszerződés idő előtti megszakítását, ami 2002 novemberében meg is történt. Felmondva a szövetkezettel a további együtműködést, az egyesület pályázatot írt ki másik gondnokok felvételére. Az új fiúk a mai napon is ott tartózkodnak és munkálkodnak az új idők szellemében, öszhangban az elnökség határozataival.

Emlékeit felidézte Guzsvány János az egyesület egykori oszlopos, vezető tagja.

Legyen ennyi kezdetnek, tisztelt olvasóink!

Beköszöntöttünk, elmeséltük a horgászotthon épitésének történetét szinte napjainkig, de ez nem minden. Talán ez volt a legfontosabb, mert az épület története sok ember emlékeit idézi most újra fel, viszont akik számára emlék nem lehet, legalább tudomást szerezhet az elmúlt 35 év egyesületi tagjainak aktív munkájáról.